Jb 362234'

1
(No Transcript)
2
Jób 36/22-34.
Elihu utolsó beszéde még egyszer az Isten
igazságosságára és nagyságára utal
3
Ímé, mily fenséges az Isten az o erejében
kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint o?
4
Kicsoda szabta meg az o útjait, vagy ki
mondhatja azt Igazságtalanságot cselekedtél?
5
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az o
cselekedetét, a melyrol énekelnek az emberek!
6
Minden ember azt szemléli a halandó távolról is
látja.
7
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük ot!
esztendeinek száma sem nyomozható ki.
8
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébol
mint eso cseperegnek alá,
9
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és
hullatnak le temérdek emberre.
10
De sot értheti-é valaki a felho szétoszlását, az
o sátorának zúgását?
11
Ímé, szétterjeszti magára az o világosságát, és
ráborítja a tengernek gyökereit.
12
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt
boségesen.
13
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a
lázadó ellen.
14
Az o dörgése ad hírt felole, mint a barom a
közeledo viharról.
15
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik
helyébol.
16
Hálát adok Uram