A gy

1
A gyógypedagógia története

• 9. Amerikai Egyesült Államok
• 20. század
• 2. rész

2
Az integráció felé
3

• Az 1880-as években az iskoláztatás és a hátrányos
  helyzetu, fogyatékos gyerekek kötelezo
  iskolalátogatása volt az elméleti viták vezeto
  témája.
• 1910-re már kötelezo lett az iskoláztatás.
• Szinte minden gyermek számára az iskola
  társadalmi norma lett a 20. század elso éveiben.
• Az iskolák programokat alkottak, és oktatást az
  átlagos tanulók számára, az átlag fölöttiek és
  alattiak speciális osztályokba jártak speciális
  programokkal, speciális tanárokkal.
• Az a folyamat, hogy a fogyatékos tanulók az
  intézetekbol a közoktatás iskoláiba kerültek,
  izolációból szegregációba, az 1910-es évektol
  eredeztetheto, amikor nyilvános iskolákban
  állandó szegregált osztályok alakultak.

4

• A szegregált osztályok megjelenését lelkesedés
  fogadta, és az 1920-as évek végéig úgy tunt, hogy
  ezek alkalmasak a tanulási és magatartászavaros
  tanulók szükségleteinek a kielégítésére.
• Kétségtelen, hogy nehéz volt teljesíteni azt a
  nyilvános elvárást, hogy az iskola kezeljen és
  oktasson olyan gyerekeket, akik nyomorékok,
  süketek, beszéd- vagy látási problémával
  küzdenek, mentálisan fogyatékosok, mentálisan
  zavartak és morálisan züllöttek.

5

• De a gyógypedagógusoknak könnyebb volt a
  támogatás, mint a jövendölés.
• Biztosak voltak abban, hogy a speciális osztályok
  jelentosen elonyösebbek a speciális tanulóknak,
  mintha normál osztályba jártak volna.
• A nevelok hittek abban, hogy a szegregált
  osztályok elonyösebbek a fogyatékos tanulóknak.
• Az alacsony tanár-diák arány individualizáltabb
  oktatást nyújt minden gyermeknek, a homogén
  csoportok pedig lehetové teszik, hogy a tanár
  kevesebb tanítási stratégiára koncentráljon.

6

• Mivel a tanulási környezet kevésbé kompetitív, a
  tanulók önértékelése javulni fog.
• Azt is gondolták, hogy a szegregált osztályok
  felzárkóztató oktatást nyújtanak, amely némely
  gyereket visszajuttat a hagyományos osztályba
  (bár ez ritkán történet meg).
• Az 1910-tol 1930-ig terjedo két évtizedben a
  köziskolákban a szegregált osztályok gyorsan
  terjedtek, és az ezekhez kapcsolódó
  szolgáltatások és foglalkozások is gyorsan
  növekedtek. Állami költségvetés támogatta a
  gyógypedagógiai szolgáltatások kiterjesztését.

7

• A gyermekvédelem szervezeti tervei országos
  szinten nehezen indultak az Elso Gyermekügyi
  Fehér Ház Konferencián, 1910-ben, amelyen
  áttekintették a nagyvállalatok által használt
  management technikákat, és megfontolták,
• hogy a kormány mit tehet a gyerekekért,
• és hogy támogatást gyujtsenek a törvényhozáshoz,
• hogy megfogalmazzák és megalapozzák a fogyatékkal
  élo gyerekek felzárkóztató programjait.

8

• Bár az 1910-es Fehér Ház Konferencia elkezdte
  számba venni a gyerekek igényeit, csak 1919-ben,
  amelyet Woodrow Wilson a gyerekek évének
  nevezett, kezdtek átfogóbb képet alkotni a
  gyógypedagógiáról.
• Célul tuzték ki a rászoruló gyerekek
  életminoségének javítását a következo évtizedben.
  
• A Fehér Ház Konferenciák jelentos hatást
  gyakoroltak a gyermekjogok kiterjesztésére.
• Ez indirekt módon, de megkérdojelezhetetlenül
  haladt afelé, hogy megszülessen a gyermekjogok
  deklarációja, amely annak elismerését követelte,
  hogy minden gyermeknek joga van képességeinek
  teljesköru kibontakoztatásához.

9

• Herbert Hoover elnök hívta össze az 1930-es Fehér
  Ház Konferenciát a gyermekegészségrol és
  gyermekvédelemrol, ez volt az Egyesült Államokban
  tartott legnagyobb konferencia addig a gyermekek
  jólétérol 1200 szakérto aktív közremuködésével.
• Itt látott napvilágot a Gyermekek Chartája,
  kierjedt jelentés hangzott el a
  gyógypedagógiáról, fontos ajánlások történtek a
  fogyatékos gyerekekkel kapcsolatosan, és eloször
  kapott országos visszhangot a gyógypedagógia,
  mint a a nevelési közösség legitim része.

10

• A Gyermekek Chartája egy visszatéro téma
  variációja. Ez a fogyatékos gyermekek terápiás és
  nevelési igényeirol, szükségleteirol szólt
  minden gyermek számára, aki vak, siket, nyomorék
  vagy valami egyéb testi rendellenességben szenved
  vagy mentálisan fogyatékos, a Charta olyan
  eljárásokat ajánlott, amelyek felfedezi és
  diagnosztizálja a fogyatékosságot, törodést és
  kezelést biztosít, és úgy képezi a gyermeket,
  hogy értékes tagja legyen a társadalomnak, ne
  pedig teher.
• A szolgáltatások költségeit a közösségnek kell
  viselnie, ha nem lehet egyénileg.

11

• További ajánlások, becsvágyóak és étfogóak
  születtek a konferencián.
• A gyógypedagógiát több gyermekre kell
  kiterjeszteni, több erofeszítést kell tenni a
  diagnózis, a kezelés és a képzés terén,
• koordinálni kell a szolgáltatásokat, módosítani a
  tantervet, hogy az jobban illeszkedjen a
  képességeikhez,
• növelni kell a szakmai orientációt, át kell
  tekinteni a munkalehetoségeket, követéses
  vizsgálatokat kell végezni,
• nemzeti tanácsot kell létrehozni fogyatékos
  gyermekek számár állami irányítással.

12

• Aktívabb kampányokkal kell népszerusíteni a
  gyógypedagógia szükségleteit és elonyeit.
• Továbbá a Konferencia kihirdette a szakképzés
  körvonalait szakmai útmutatás, szakmai képzés,
  foglalkozási tájékoztatás, munkahelyre való
  elhelyezés, amely különösen fontos a mentálisan
  retardált személyek számára.

13
Hanyatlás az 1930-as években

• Az 1920-as évek általános optimizmusában csak
  idonként merültek fel kételyek a gyógypedagógiát,
  céljait, témáját, klientúráját és fejlodését
  illetoen.
• De azokat az általános kérdések arról, hogy
  valójában mit tett a gyógypedagógia, háttérbe
  szorította az a hit, hogy a gyógypedagógia
  problémái kvantitatívak.
• Azaz egyszeruen nem részesül belole minden
  rászoruló.
• 1930-ban a Fehér Házi Konferencián a Speciális
  Osztályok Bizottsága eloadott egy
  helyzetjelentést arról, hogy a körülmények
  egyértelmuen javításra szorulnak, és habozás
  nélkül ajánlják különbözo szakbizottságok
  létrehozását.

14

• A bizottság elismerte, hogy sok városi
  iskolarendszer elfogadta a gyógypedagógiát, és
  sokat fejlodött a század eleje óta, és sok állam
  anyagi segítséget nyújtott, de a tagok ennek
  ellenére aggódtak, hogy a lehetséges kliensek
  nagy hányada nem kap megfelelo gyógypedagógiai
  ellátást.

15

• A válság alatt a gyerekek tovább tartózkodtak az
  iskolában, és növekedett a gyógypedagógia iránti
  igény.
• A Speciális Osztályok Bizottsága úgy becsülte,
  hogy összesen 10 millió tanuló igényel
  gyógypedagógiai jellegu képzést, és közülük 1
  millió kap valamennyi gyógypedagógiai támogatást.
  
• 1934-re a gyógypedagógusok még mindig azt
  állították, hogy a különleges gyerekek 90-a
  bukdácsol a reguláris osztályok és alkalmatlan
  tantervek korlátai között, mert a problémáikat
  nem ismerték fel.
• Sok potenciális tanuló nem járt iskolába, így
  számukra nem volt elérheto a megfelelo nevelési
  program.
• A legnehezebb eseteken egyszeruen kizárták, mások
  kimaradtak az iskolából vagy taníthatatlannak
  tekintették oket.

16

• Az 1930-as konferencia eloadói kijelentették,
  hogy a gyógypedagógia nem jótékonyság, ez jó
  gazdaságpolitika és egészségpolitika, mert a
  fogyatékosok megfelelo orvosi pedagógiai és
  rehabilitációs képzése jobb, mintha életük végéig
  eltartanák oket.
• Mindazonáltal a Fehér Házi Bizottság a
  gyógypedagógiáról és a gyógypedagógusok hitték,
  hogy nagy az ellenállás a gyógypedagógia további
  kiterjesztésével szemben.

17

• Az 1920-as évek gógypedagógiájának lendülete után
  az 1930-as években jelentos hanyatlás következett
  be.
• A nevelok, törvényhozók és más illetékesek
  elfordultak a gyógypedagógiától, amely korábban
  mindenkit foglalkoztatott. Philadelphiában
  például, ahol az 1920-as években a gyógypedagógia
  kiemelkedo volt, a következo évtizedben szinte
  nem vettek tudomást a létezésérol.
• New Jersey és Kalifornia államok 1910 és 1929
  között törvényeket bocsátottak ki a
  gyógypedagógiáról, az 1903-as években viszont
  szinte semmit nem tettek. 1930-ben New York
  városában mindössze 500 tanár, pszichológus és
  szociális munkás jutott 11 000 fogyatékos
  gyerekre.

18

• A gyógypedagógia elutasítását eredményezo apátiát
  külso és belso tényezok okozták.
• Észak Amerika teljes területén, melyet a nagy
  gazdasági világválság sújtott, nehéz körülmények
  között küszködtek.
• A nevelés területén pedig rosszul képzett
  tanárok, az iskolában dolgozó többi tanár
  lelkesedésének hiánya, rossz tanterek, a
  fogyatékos tanulókkal kapcsolatos kudarcok
  foleg akiket mentálisan retardáltnak címkéztek
  mindezek idézték elo a mély pesszimizmust a
  gyógypedagógia jövojével kapcsolatosan.

19

• A 20. század elején az iskolarendszer
  reform-erofeszítések tárgya lett, és próbálták
  gyógyítani a nevelés terén mutatkozó bajokat.
• A közoktatás ideális szervezeti formának tunt egy
  demokratikus társadalomban, de kötelezo oktatás
  törvényei konfliktushoz vezettek a demokratikus
  meggyozodése, és a rend, illetve a magas
  színvonal fenntartása között.
• A szakmai retorika ötvözodött a bürokratikus
  eljárásokkal, a fogyatékos tanulók speciális
  osztályainak, illetve ezek tanterveinek
  létrehozásakor.

20

• A közoktatásban a gyógypedagógia olyan utat
  ajánlott az iskolavezetésnek, hogy fenntartsák a
  közoktatásban a teljes köru hozzáférhetoség
  lehetoségét egy változó társadalomban.
• Mégis, a gyógypedagógiai ígéreteit bomlasztó
  ellentmondások rejlettek ebben a tervben.
• Az 1930-as évekre az ellentmondások
  nyilvánvalóbbak lettek, és a reformideológia
  gyakorlati szükségszeruségek áldozatává vált.

21

• A gyógypedagógiai és a normál iskolai programok
  fejlodése mindig egyenetlen volt.
• Elkerülhetetlenül kialakult egy éles elkülönülés
  a normál pedagógiai és a gyógypedagógiai nevelés
  között mind a tanárok, mind a tanulók körében.
• Az 1930-as években a normál és gyógypedagógia
  közti rés szakadékká szélesedett.
• A gyógypedagógiai tanárok és fogyatékos tanulóik
  elszigetelodtek a többségi nevelés fo áramától.
• A gyógypedagógusok és a normál iskolai tanárok
  elkülönített környezetben éltek, és azt
  gondolták, hogy a másik más módszereket használ
  és más nyelvet beszél.

22

• Az egyenlo hozzáférhetoség demokratikus eszméje
  lassan erodálódott.
• Az eljárások, amelyek ártalmatlannak, sot
  hatékonynak tuntek a fogyatékos tanulók esetében,
  valójában megkülönböztetoek és gyakran
  lealacsonyítóak voltak.
• A gyógypedagógiai osztályok megjelenésével új
  elvárások fogalmazódtak meg a normál osztályokban
  tanító tanárokban azzal kapcsolatosan, hogy
  milyen tanulókat fogadjanak be az osztályukba, és
  létrehoztak egy széles kategóriát, amely szerint
  a fiatalokat átfogóan hátrányos helyzetunek,
  fogyatékosnak, atipikusnak, kivételesnek
  minosítették.

23

• A nehezen kelezheto, fejletlen, mentálisan
  retardált és más kivételes tanulókat
  kirekesztésnek vetették alá, és egyre fokozódó
  mértékben válogatás nélkül szegregálták oket.
• A speciális osztályok gyakran negatív szerepet
  töltöttek be, csak arra szolgálta, hogy
  eliminálják, eltávolítsák a nemkívánatos
  tanulókat a normál osztálytermekbol.
• Az 1930-as évekre a gyógypedagógiai osztályokba
  történo helyezés ezáltal ugyanúgy elzárta és
  kirekesztette a tanulókat, mint a korábbi
  intézkedések.

24

• A nyomorúságos körülmények között különbözo
  állapotú gyerekeket zártak össze, és valójában
  nem is nagyon tanították oket.
• A gyógypedagógiai osztályokba való áthelyezés
  stigmatizálta a tanulókat, rosszul képzett
  tanárok tanították oket csaknem teljes
  elszigeteltségben, szánandó körülmények között.
• Az önálló gyógypedagógiai osztályok elnevezés az
  alacsony színvonal szinonimája lett.
• Azzal, hogy a kevésbé jó és a nonkonformista
  tanulókat a speciális osztályokba küldték, a
  tanárok utat találtak arra, hogyan problémás
  gyerekektol megszabadulni.

25

• A fogyatékos tanulók ugyan nem találkoztak az
  intézeti elszigetelodés jelenségével, de
  rájöttek, hogy a szegregált osztályok egy
  másfajta elszigetelodéshez vezettek az állami
  iskolákban a gyógypedagógiai osztályok
  alagsorban, korábbi raktárhelyiségekben vagy
  valahol a foépület hátsó fertályán helyezkedtek
  el.
• A gyerekeket teljesen szegregálták bár
  ugyanabban az épületben voltak, különbözo idoben
  érkeztek és távoztak, elkülönítve tartották oket.

26

• A fizikai elkülönítés társadalmi elutasítást és
  stigmatizációt eredményezett.
• A gyógypedagógiai osztályokat úgy tekintették,
  hogy stigmát tesznek azokra, akiket ide helyeztek
  át.
• Ha ez az attitud csak a tanárokra és
  iskolaigazgatókra korlátozódnak, az is rossz
  lenne, de ez elkerülhetetlenül átterjed az
  iskolai közösség egészére.
• A normál tanulókat szerencsétlen sorsú társaik
  elkerülésére, nevetségessé tételére és
  rosszindulatú kínzására nevelték.

27

• A speciális osztályokban történo elhelyezéssel
  kapcsolatos stigma nemcsak negatív attitudöt
  táplált a normál tanulókban, hanem egyfajta finom
  eroszak eszközeként is használták az áthelyezett
  tanulókkal szemben.
• A gyógypedagógiába vetett optimizmus azokhoz a
  hamis reményekhez vezetett, a hogy a speciális
  osztályok nagymértékben fejlesztik az elmaradott
  tanulók funkcióit, képességeit.

28

• Ezáltal ezeket az osztályokat mintegy
  furkósbotként használva, így fenyegették a
  normál osztályok tanulóit, hogy igyekezzenek
  jobban tanulni.
• És bár a tanárok azt állították, hogy a speciális
  osztályok közvetlen célja természetesen az, hogy
  képessé tegyék a tanulókat arra, hogy megfelelo
  idoben majd integrálódjanak a normális gyerekek
  közösségébe, ez ritkán történt meg, bár ezzel
  kecsegtették oket.

29

• Chicagóban a normál osztályba való visszatérést,
  ezáltal a speciális osztály stigmájától való
  megszabadulást gyakran jutalomként mutatták fel a
  gyógypedagógiai osztályokba áthelyezett gyerekek
  számára azért, hogy ösztönözzék oket olyan tények
  megtanulására, amelyek egyébként keveset
  jelentettek nekik.

30
A speciális osztályok tanterve

• A gyógypedagógiai osztályok tanterve ugyanannyira
  nem volt kidolgozott, mint amennyire az osztályok
  koncepciója sem.
• A siket tanulókkal szinte kizárólag az orális
  módszert alkalmazták. Braille-t használtak a vak
  tanulók nevelésében. A látásmento osztályok-at,
  mint nevük mutatja, a tanulók maradék látásának a
  megorzésére használták, eltéroen a mai
  gyakorlattól, amely a látás teljes használatára
  irányul.
• A gyógypedagógiai szakemberek a mentális
  retardáció kezelésében nagyon különbözo
  megközelítéseket alkalmaztak. Ez a terület
  bovelkedett a bizonytalanságban és az
  ellentmondásokban az irányt illetoen, és ez
  gyakran heves vitákhoz vezetett a szakmabeliek
  körében.

31
Reformpedagógia és gyógypedagógia

• A 20. század elso fele Európában és Amerikában
  egyaránt számos reformpedagógiai irányzat
  kibontakozásának volt tanúja.
• A reformpedagógiai törekvések korabeli elnevezése
  az Egyesült Államokban Progresszív nevelés volt.
• A 20. század elso felében a Progresszív Nevelés
  mozgalmának keretei között két fo téma jelent
  meg
• John Dewey fejlesztés-centrikus mozgalma és
• Edward Lee Thorndike tudományos pedagógiai
  mozgalma.

32

• Thorndike és Dewey mindketten progresszív
  idiómákban beszéltek, mégis jelentos
  paradigmatikus különbségek voltak közöttük.
• A Progresszív Nevelés célja az volt, hogy
  kapcsolatot teremtsen az iskolai tanterv és a
  felnott élet követelményei között, hogy a
  társadalomnak megadja a szükséges lehetoségeket
  minden szinten, hogy megoldja a 20. század
  városi, ipari életének a problémáit egy olyan
  tudományosan megalapozott neveléssel, amely az
  egyén adottságait is figyelembe veszi.

33

• Dewey legfontosabb pedagógiai alapelvei az
  alábbiakban foglalhatók össze (Németh András és
  Ehrenhard Skiera alapján)
• Ahhoz, hogy az iskola valóban fel tudja készíteni
  a gyermeket az életre, az iskolának a valóságos
  élet részévé kell válnia, azokra a
  tapasztalatokra kell alapozódnia, amelyekkel a
  gyermek otthoni környezetében, a játszótéren
  találkozik. Ehhez az iskolának olyan
  leegyszerusített társadalmi környezetté kell
  válnia, amely a családi életbol és a gyermek
  által már megismert cselekvésformákra épül.
• Az iskola új formája csak a Herbart-féle
  könyviskolá-val történo gyökeres szakítás árán
  hozható létre. Az iskola hagyományos formái
  ugyanis nem alkalmasak a cselekvo ember
  nevelésére.
• Az igazi tudás nem lehet passzív befogadás nem
  úgy jön létre, mint a tiszta lapra írt betuk, a
  viaszba nyomott pecsét, vagy a fényképezogép
  lemezére felvett kép.

34

• Ezek az elképzelések azt az illúziót keltik,
  mintha a tanuló tudata tiszta lap volna,
  amelyre a tanár írja rá az új ismereteket, a
  növendék csupán ismereteket szerez, de nem
  tanulja meg a legfontosabbat, magát az
  ismeretszerzést, hiszen az iskolában készen kap
  mindent. A gyermekek nem kényszerülnek arra, hogy
  önálló erofeszítéseket tegyenek az új ismeretek
  megszerzésére.
• Miután az életben azonban nincsenek kész
  ismeretek, az embernek magának kell a számára
  hasznosítható tudást megszereznie az
  ismeretszerzés készségének megtanítása a korszeru
  iskola alapveto feladata.

35

• A tanulók csakis konkrét, cselekvésekre épülo
  feladatok megoldása során találkozhatnak valódi
  problémahelyzetekkel, és válnak képessé a
  különbözo problémák egyéni megoldására. Ennek
  során mindenkinek képesnek kell lennie
  hipotézisek felállítására, majd meg kell tanulnia
  ezek gyakorlatban történo kipróbálását, és a
  helyes megoldáshoz történo eljutást.
• Az ilyen típusú ismeretszerzés során nem csupán
  új ismeretet szerez, hanem olyan gyakorlatias,
  életszeru tudásra tesz szert, amelynek
  segítségével problémamegoldó képessége is
  fejlodik. Nem a sok, egymástól elszigetelt
  elméleti ismeret a fontos, hanem annak a
  készségnek a kialakítása, hogy a tanuló képes
  legyen problémákat, feladatokat önállóan
  megoldani, akadályokat legyozni.
• Erre a képességre lesz szüksége felnottkorában
  is, csak így válhat belole cselekedni tudó,
  cselekedni képes felnott.

36

• Dewey olyan iskolát kívánt létrehozni, amely
  lehetoséget teremt a gyermekek sokszínu, saját
  tapasztalataikban gyökerezo cselekvésére, és
  szoros kapcsolatban áll környezetével.
• Elképzelésének gyakorlati megvalósítására
  1896-ban Chicagóban létrehozta elso ún.
  laboratóriumi iskoláját, az Egyetemi Elemi
  Iskolát.
• Laboratóriumi iskolájában szerzett gyakorlati
  tapasztalatait Az iskola és a társadalom címu
  munkájában összegezte.

37

• A könyvben felvázolt modell az iskola és az élet
  kívánatosnak tartott viszonyát, élo kapcsolatát
  valósítja meg. Az általa elképzelt iskola
  kölcsönhatásban áll
• a) a gyermek otthoni környezetével, b) a
  természeti környezettel, amelybe beletartozik az
  iskola közvetlen és távolabbi környezete, c) az
  üzleti élettel és a termeléssel, d) a tudománnyal
  (kutatással) és az arra elokészíto egyetemmel.

38
(No Transcript)
39

• Az általa kialakított jövo iskolájának
  földszintjén az otthon és az üzleti élet
  (termelés) kapcsolatai valósulnak meg.
• Az ehhez kapcsolódó gyakorlati tevékenységek
  színtere a konyha, az ebédlo, a muhelyek (fa-,
  fémmegmunkálás, textilkészítés szövöde-fonoda),
  ezekhez kapcsolódik a könyvtár, mindazoknak az
  értelmi és szellemi forrásoknak a gyujtohelye,
  amelyek megvilágítják a gyakorlati tevékenységet,
  amelyek ennek a munkának értelmet és általános
  értéket kölcsönöznek.
• Az iskola emeletén a földszinten folyó
  gyakorlati munkához kapcsolódó laboratóriumi
  vizsgálatok (fizikai, kémiai, biológiai),
  muvészeti tevékenységek (zene, rajz) folynának, a
  középpontban pedig a múzeum kapna helyet

40

• Dewey és Thorndike egyaránt dominanciáért
  versengtek a gyógypedagógiai osztályokban.
• Dewey fejlesztési pszichológiai nézeteivel
  szemben Thorndike nagy hangsúlyt fektetett az
  alapkészségek gyakorlására (3 R), és a
  nevelésminden területén ragaszkodott a méréshez.
• Az IQ-tesztek mindenhatóságába vetett hit ezt a
  törekvést támogatta.

41

• A gyógypedagógiának mint az amerikai
  progresszivizmus pozitív kiterjesztésének, nagy
  vonzereje volt tulajdonképpen mindaz ami a
  progresszivizmus újítása volt az már létezett a
  speciális iskolákban.
• A progresszivizmus krédója legtisztábban Dewey
  muveiben fogalmazódott meg.
• Elvei elterjedtek és integrálódtak a gyakorlati
  gyógypedagógia módszereibe.
• A progresszivizmus tanításait a speciális
  osztályok készséggel fogadták, mivel a
  formálisabb elméleti jellegu programokat
  inadekvátnak tartották.
• A nevelok ráeszméltek, hogy a normál osztályok
  hagyományos struktúrái nem megfeleloek a
  fogyatékos tanulók számára.

42
Háború utáni fejlemények

• Az 1940-es évek mérföldko évtizednek tekintheto a
  gyógypedagógiában és a fogyatékosság-történetében.
  
• A harmincas évek pangása feledésbe merült, mert a
  szakemberek és a társadalmi csoportok újult
  érdeklodéssel fordultak e terület felé.
• A háború és a háború utáni idoszak ígéretes
  változásnak volt szemtanúja a fogyatékos tanulók
  iránti elkötelezettség terén.

43

• Ennek eredményeképpen javultak a fogyatékos
  személyek életkörülményei, a fogyatékos egyének,
  tanáraik és szüleik körülményei.
• Kanada és az USA nemcsak annak érezte szükségét,
  hogy gyógyítsa a háború okozta sebeket és segítse
  a világ menekültjeit, úgy tunt, hogy humanitárius
  filozófia motiválja oket.
• Ezáltal egy megújult elkötelezettséggel fordultak
  a fizikailag és mentálisan fogyatékosok felé.

44

• Sok terület kiemelkedo képviseloi járultak hozzá
  ahhoz, hogy a fogyatékos gyerekek jobb nevelésben
  részesüljenek.
• A gyógypedagógia szakmai ismeretanyaga gyorsan
  növekedett, ehhez hozzájárult az orvostudomány és
  a pszichológia fejlodése is.
• Megint a speciális napközis osztályokat
  támogatták lelkesen, mert a gyermekeiknek
  speciális ellátást követelo szülok ezt
  eroteljesen követelték.
• Ezzel párhuzamosan gyermekközpontok, szociális
  szolgáltatások, koordináló tanácsok és
  szolgáltató irodák muködtek egyre nagyobb
  számban.

45

• A közfelfogás részben megváltozott, részben a
  társadalomban élo fogyatékos személyek fokozódó
  láthatósága (visibility) miatt.

1948-ban jelent meg Albert Deutsch Az Államok
szégyene címu fotósorozata a New York-i
Letchworth Village intézetrol
46

• A háborús erofeszítések során sok kivételes
  személy került a foáramba, hogy bekerüljön a
  munkaeropiacra.
• 1942 októberében hozzávetoleg 3 millió fogyatékos
  férfi és no dolgozott a hadiiparban országszerte.
  
• A fogyatékos személyek puszta látványa úgy tunt,
  hogy pozitív hatással van a közfelfogásra.

47

• Sot a háborús erofeszítések azt bizonyították,
  hogy sok mentálisan retardált személy el tudja
  magát látni az iskolaéveket követoen.
• A következo évtizedben tanulmányok születtek a
  mentálisan mérsékelten retardált fiatalokról,
  akiknek az IQ-ja 40 és 55 között mozog, és
  kimutatták, hogy ezek a fiatalok egyre kevésbé
  kerülnek be az intézetekbe.

48

• A munkát kereso fogyatékos személyek
  képességeinek pozitív megítélése a köztudatban
  egyenletesen javult az elso világháborút követoen
  napoktól kezdve, amikor a testi fogyatékossággal
  rendelkezo veteránok ezrei igényeltek segítséget
  a munkaeropiacra való visszatéréshez.

49

• A szakmai képzést 1917 óta törvény szabályozta,
  de ebben nem volt szó a fogyatékos fiatalokról és
  felnottekrol.
• 1918-ban a Kongresszus becikkelyezte az elso
  szakmai rehabilitációs törvényt a veteránok
  érdekében, amely fordítási szolgáltatásokat is
  kezdeményezett vak emberek számára.
• További szövetségi alapítványt hoztak létre,
  amikor Woodrow Wilson aláírta a szövetségi civil
  rehabilitációs törvényt 1920. április 8-án. Ez a
  törvény képzésre jogosította a fogyatékkal élo
  polgárokat gazdasági függetlenségül elomozdítása
  céljából.

50

• Második világháborút követo években az
  orvostudomány és a technika gyors fejlodése a
  köztudatban felfokozott várakozást idézett elo a
  fogyatékkal élok helyzetének javítását illetoen.
• Orvosi tanulmányok születtek az agy
  betegségeirol, az anya-gyermek vértípus
  összeférhetetlenségrol, rubeoláról, anoxiáról,
  endokrinológiáról mint a kretenizmus okáról,
  valamint a csecsemo táplálásának a gyermek
  fejlodésére tett hatásairól.

51

• Az epilepszia kontrollálására kifejlesztették a
  Dilantin nevu szert az 1940-es években, és
  megjelent az EEG-technológia.
• Az antibiotikumok hatásosan véget vetettek az
  olyan gyermekbetegségeknek, mint a szamárköhögés
  és a diftéria. Különbözo fogyatékosságra
  hajlamosító körülmények etiológiáját (mint
  például a korai retinopathia és a rubeola) is a
  negyvenes években fedezték fel.

52

• A negyvenes években az újszülötteket átlátszó
  inkubátorokba kezdték helyezni.
• A hallókészülékek kisebbek és kifinomultabbak
  lettek. Az elso világháború után a vakvezeto
  kutyák képzése (amit az osi Kínából vettek át) új
  ösztönzést kapott.
• Dr. Richard Hoover a második világháború után
  dolgozta ki a hosszú fehér bot (nádpálca)
  használatának hatékonyabb technikáját.
• A javított hallókészüléket és a mobilitást segíto
  eszközök a fogyatékkal élük tanítására is
  jelentos hatást gyakoroltak foleg a látás és a
  hallás fogyatékai terén.

53

• Megint az 1920-as évek lelkesedésével támogatták
  a speciális szegregált osztályokat.
• Bár a második világháború átmeneti szünetet
  jelentett az iskolákban, mert a fiatalok
  megnövekedett munkába állása miatt kevesebb
  tanuló iratkozott be, a háború után a tanulók
  száma gyorsan növekedett.

54

• A gyógypedagógiai osztályok tanterve
  szofisztikáltabb, árnyaltabb lett.
• A tanárok felhagytak néhány ismétlodo drillel,
  amely a korábbi osztályokban való tanítást
  jellemezte, valamint elszakadtak a
  leegyszerusített tantervtol, amely a manuális
  képzést szorgalmazta vallást, rajzolást,
  természetismerteket és háztartástant.
• Bostonban például komolyan aggódtak a
  gyógypedagógiai tanulók olvasási szintje miatt,
  és ez az olvasástanítási programok változásához
  vezetett.

55

• A könyvekben most már a tartalom érdekességének
  a szintje két-három fokkal meghallgatja a
  szókincs szintjét, a szókincs-terhelés jól
  kontrollált, és az egyszeruség és a gyakori
  ismétlés jellemzi. A nyomtatási kép és az
  illusztációk tetszetosek.
• Nagyobb nyomatékot kapott a társadalmi részvétel
  és a társadalmi hozzájárulás a mentálisan
  retardált tanulók számára.
• Szakmai nevelési programban részesítették oket,
  és a tanároknak megtanították azokat a
  készségeket, hogy segítsenek specializált
  munkahelyekre történo elhelyezéssel, és késobbi
  követéssel.

56

• A szülok most már nyíltabban vállalták fogyatékos
  gyermekeik létét és szükségleteit.
• Az 1930-as évek elején néhány szüloi csoport
  formálódott az országban.
• Az 1940-es években a szülok szinte spontán módon
  kezdtek eros helyi, állami és országos
  szervezetekbe tömörülni.
• A fogyatékos egyéneket szolgáló szakemberek
  egyesíteni kezdték erofeszítéseiket a tudományos
  és politikai szférában, és ezt erosítették a
  szülok követelései is.

57
Elizabeth Boggs volt az egyik vezetoje a
fogyatékkal élo gyerekek jogaiért harcoló korai
szüloi mozgalmaknak. Az o nevéhez kötodik a
"developmental disabilities (fejlodési
rendellenesség) fogalmának megalkotása.
58

• Ezek a szövetségek gyakran nagy befolyásra tettek
  szert.
• A törvényhozók mind állami, mind országos szinten
  úgy határoztak, hogy a fogyatékos populáció
  politikai figyelmet érdemel, és politikailag
  nagyon népszeru lett a küzdelem az oly sokáig
  mellozött emberekért.
• Az egyes államokban, egyikben a másik után
  lobbiszervezetek harcoltak a gyógypedagógia
  támogatásáért, és küzdöttek a nevelés terén a
  közöny és a rosszindulat ellen.
• A speciális oktatás terén a megengedo törvények
  mellett megjelentek a rendelkezo törvénykezés.

59
Új sztereotípiák a gyermekképben

• A fogyatékkal élokrol alkotott mentális képnek új
  változata született a fogyatékkal született
  gyermeket olyannak látták, aki sohasem no fel,
  nem lesz felnott.
• Nem lesz képes arra, hogy rosszat tegyen,
  következésképpen megorzi angyali ártatlanságát.
  Csak azért él, hogy szeressék.
• A korai Szüloi Mozgalmak jelszavai (pl. Segítsd
  a fogyatékos gyermeket!) ezt a fogyatékos-képet
  erosítették.

60
(No Transcript)
61
(No Transcript)
62
Ötvenes évek

• Bár a közfelfogás a negyvenes évek végén
  lényegesen együttérzobb attitudöt tanúsított a
  mentálisan retardált személyek irányában, sok
  esetben nem ismerték el emberi és állampolgári
  mivoltukat.
• Sokan úgy érezték, hogy a protektív kezelés
  megillette a mentális fogyatékossággal élo
  embereket, mert ok örökké gyerekek, ártatlanok és
  hiányoznak belolük fontos képességek.
• Az 1950-es években azonban optimistább
  szemlélettel tekintettek a fogyatékos emberek
  lehetoségeire, foleg a mentálisan retardáltakéra.

63

• Az emberek aggodalma és figyelme eloször
  terelodött abba az irányba, hogy a mentálisan
  retardált egyének elott ugyanolyan lehetoségek
  nyíljanak meg, mint az átlagos állampolgárok
  elott.
• Több fontos jogi határozat született a mentálisan
  retardált egyének alapveto jogainak védelmére,
  ezek alkotmányos jogok, mint például a törvény
  egyenlo védelme, méltányos eljárás, védelem a
  kegyetlen és szokatlan büntetéstol.
• Ráadásul hatalmas nyomással próbálták
  visszafordítani az intézményesítés folyamatát,
  javítani az intézeteket és kiszélesíteni az
  állami iskolai szolgáltatásokat a mentálisan
  retardáltak számára.

64

• Általában az 1950-es években egy gyorsuló
  tendencia volt megfigyelheto a fogyatékos tanulók
  fontosságának és a megfelelo oktatáshoz való
  jogainak elismerése terén.
• A gyógypedagógia mennyisége növekedett és a
  beiratkozások száma növekedett, a szakemberek
  felkészítése kiterjedt, az állami és anyagi
  elkötelezettség növekedett.
• Az oktatáspolitika alakítása elmozdult a helyi
  iskolatanácsok irányából az állami szervek
  irányába, az újraszervezés növelte a mentálisan
  retardált gyerekek lehetoségeit.

65

• Az 1950-es évek fontos évtized volt a mentálisan
  retardált gyerekek szüleinek törvényes
  képviselete terén.
• A szülok szövetkeztek a retardált gyermekek
  országos szövetségén keresztül, amely befolyásos
  törvényhozó lobbivá vált.
• A szervezet például ilyen állásfoglalásokat
  fogalmazott meg, mint az 1953-ban elfogadott
  határozat a retardált gyermekek jogairól, amely
  proklamálta minden mentálisan retardált gyerek
  jogát egy speciális szükségleteiket kielégíto
  oktatási-nevelési programhoz.

66

• A szüloi csoportok a törvényhozókat is
  befolyásolni próbálták, hogy ismerjék fel a
  fogyatékos gyerekek szükségleteit és teremtsenek
  megfelelo körülményeket számukra.
• Az ötvenes évek elejére a gyógypedagógiai
  osztályokat szélesköruen elfogadták úgy, mint a
  kivételes gyerekek nevelésének eszközét, és a
  leglátványosabb növekedés az újonnan kialakított
  gyógypedagógiai szolgáltatások közül a mentális
  retardáció terén mutatkozott meg.

67

• Az 1950-es évekre a tanulók kirekesztését az
  állami iskolarendszerbol az Egyesült Államokban
  törvény tiltotta.
• Az amerikai iskolahatóságok ennélfogva
  kénytelenek voltak az osztálytermi problémákat az
  iskola szervezetén belül kezelni.
• A gyermekbénulási járvány az ötvenes években és a
  rubeola járvány a hatvanas években még többet
  követelt a gyógypedagógiától.
• Sot, az orvostudomány fejlodése azt vonta maga
  után, hogy sok fogyatékos gyerek tovább élt, és
  sok magas kockázatú csecsemo életben maradt.

68

• Ezenkívül a mentális retardáció, amely
  definíciója szerint a 85 IQ alatti gyerekek
  tartoztak ide (egy standard eltérés az átlag
  alatt).
• Ezt 1972-ben újra definiálták 2 standard
  eltérésre az átlag alatt.
• Ezzel a változással a mentálisan retardált
  populáció 80-a eltunt.
• E változások nettó eredménye a számok hatalmas
  kiterjedése lett 1948 és 1968 között az állami
  iskolák speciális osztályaiban a gyermekek száma
  az Egyesült Államokban 357 ezerrol 2 252 000-re
  változott, vagy 1,2-rol 4,5-ra az óvodába való
  beiratkozástól a 12. osztályig.

69
Hatvanas évek

• A hatvanas évek egalitarianizmusának és
  humanizmusának fellendülése teljesen új klímát
  teremtett a gyógypedagógiának.
• A fogyatékkal élok egyre határozottabban kiálltak
  jogaikért.
• A polgári jogok mozgalma egyre több határozott
  lépést tett a feketék, az indiánok, a nok és a
  fogyatékosok helyzetének javításáért.
• Az 1950-es évek végén és a hatvanas években a
  tanárok, szülok, szakemberek kezdték komolyan
  megkérdojelezni a fogyatékos személyekrol,
  valamint a szegregált osztályok értékérol
  alkotott társadalmi sztereotípiákat.

70

• A hatvanas évek nagy lendületet adott az
  alapítványok létesítésének. A szakemberek és a
  közösség érdeklodését felkeltette a társadalmi
  egyenlotlenség problémái iránt.
• A Kennedy-korszakban jelentos szövetségi
  érdeklodés mutatkozott meg a gyógypedagógia, a
  szakmai képzés, a szakmai rehabilitáció és más
  programok iránt, melyek a fogyatékos munkanélküli
  fiatalok és felnottek támogatását célozták.
• A szövetségi kormány a támogató szerep irányába
  mozdult el a kutatás és a finanszírozás terén.

71

• A mentálisan retardált állampolgárok sokat
  nyertek ezáltal, mivel végre megtalálták
  szószólójukat és támogatójukat.
• John F. Kennedy érdeklodése a mentálisan
  retardáltak problémái iránt részben onnan eredt,
  hogy mentálisan retardált lánytestvére volt.
  Késobb Hubert Humphrey alelnök Down-szindrómás
  lányunokája további részvétet és együttérzést
  keltett a Lyndon B. Johnson kormányban.
• 1963-ban Kennedy elnök bejelentette a fogyatékos
  gyermekek és fiatalok egységének megalakulását.

72
Fivére kívánságára Eunice Kennedy Shriver cikket
írt a Satirday Evening Post címu lapba arról,
hogyan élnek együtt mentálisan retardált
lánytestvérükkel, Rose-zal. A cikk, amelyet
milliók olvastak, jelentosen hozzájárult ahhoz,
hogy az értelmileg fogyatékos gyermekek szülei ne
érezzék magukat bunösnek és ne szégyelljék
gyermeküket.
73

• A hatvanas években elfogadták azt a gondolatot,
  amelyet már az 1940-es Fehér Ház Konferencia
  leszögezett az iskola fokozottan figyeljen a
  gyermekek egyéni nevelési igényeire, beleértve
  azokat, akik fizikailag fogyatékosak, mentálisan
  retardálta, vagy szociálisan hátrányos
  helyzetuek.
• Az 1960-as évekig azonban szövetségi
  törvényhozásban ez kevéssé nyilvánult meg.
• Tipikus, hogy a szövetségi törvényhozásban nem
  voltak kitételek nem foglalkoztak a
  fogyatéksokkal.
• Egyetlen hagyományos kivétel a vakokat érinto
  szövetségi törvény volt.

74

• A hatvanas években szövetségi és állami segítség
  támogatta a gyógypedagógia további
  kiterjesztését.
• Például az USÁ-ban 1949-ben 175 intézet kínált
  programot a gyógypedagógus szakemberek
  felkészítésére. 1957-ben 40 foiskola és egyetem
  ajánlott kurzusokat a mentális retardációról, és
  ezekben az iskolákban csak 28 teljes munkaidos és
  60 részmunkaidos oktató muködött.

75
Hetvenes évek

• A hetvenes években sok szakember a szegregált
  osztályokat tartotta a legmegfelelobbnek a
  fogyatékkal élok számára.
• A hatvanas évek elején már humanisztikusabb
  felfogással közeledtek a fogyatékosok felé.
• Eloször vonakodva, utána egyre fokozódó
  meggyozodéssel a szakemberek, a szülok és maguk a
  fogyatékosok kezdték megkérdojelezni a
  hagyományos nevelési eljárások legitimációját.

76

• Általában véve a társadalom elmozdult a
  kvalitatívtól a kvantitatív koncepciók irányába.
• A kvalitatív modell azt tarja, hogy a fogyatékos
  egyének különbözoek és deviánsok az normálistól
  eltéroen tanulnak, érzékelnek, gondolkodnak.
• A kvantitatív modell szerint ezek a különbségek
  csak fokozatbeliek, a fogyatékos emberek
  fejlodnek és funkcionálnak úgy, mint a többiek,
  de lehet, hogy fejlodésük lassabb és eredményeik
  korlátozottabbak.

77

• A hetvenes évek szemtanúja volt a normalizáció
  ideológiájának.
• A normalizációs elv, amely azt akarja elérni,
  hogy a mentálisan retardáltak és más fogyatékkal
  élok számára a mindennapi élet ugyanazon
  körülményei legyenek elérhetok, amelyek amennyire
  csak lehetséges hasonlítanak a normál
  társadalomhoz.
• Ez az a dán törvényhozásban jelent meg 1959-ben.

78
A normalizációs elv
A normalizációs elv atjya a svéd
származásúvilágpolgár, Bengt Nirje volt.
79

• Bengt Nirje (1924-2006) Svédországban született,
  szülei kívánságára jogot kezdett tanulni, de
  érdeklodése hamar az irodalomtudományok és a
  szociális problémák tanulmányozásához vonzotta.
• Hosszabb idot töltött Franciaországban és az
  USA-ban, újságíróként dolgozott.
• 1956 végén szociális munkás volt egy ausztriai
  magyar menekülttáborban, a svéd vöröskereszt,
  majd az Egyesült Nemzetek alkalmazásában

80

• Az itt szerzett tapasztalatok jelentos hatással
  voltak emberképére, megerosítették az emberek
  jogaiért folytatott harcában.
• Visszatérve Svédországba a cerebrál-parezises
  gyermeket segíto Folke-Bernadotte Alapítványnál
  dolgozott, eközben találkozott az érintetteknek
  azzal a belso kétségbeesésével, amelyet már a
  menekülttábor totális intézeti légkörében
  tapasztalt, és amely az egyén jogaiért vállalt
  elkötelezettsége mellett életének másik vezetõ
  gondolatává vált.

81

• 1961-tol ügyvezetoje lett az értelmi fogyatékos
  gyermekek, fiatalok és felnottek szüloi
  szervezetének (FUB, Svéd Életsegíto Egyesület) és
  parlamenti megbízást is kapott.
• (Hatos Gyula Búcsú a normalizációs elv atyjától
  (Bengt, Nirje - 1924-2006) Gyógypedagógiai
  Szemle, 2007. 2. szám)

82

• Megfogalmazta a normalizációs elv néven ismert
  követelményeket, amelyeket a fogyatékos emberek
  életkörülményeiben kell alkalmazni, és amelyek a
  normális (az adott kultúra átlagos)
  életkörülményeknek kell, hogy megfeleljenek.
• Kevés szó és írás tudta csak olyan tartósan
  befolyásolni a gyógypedagógiai és a szociális
  gondolkodást, mint tanulmányának egyszeru és
  tiszta, nyolc pontba foglalt megfogalmazása.
• Nemcsak a gondozás, ellátás módszertani
  követelményei ezek a pontok, hanem hamarosan az
  egész fogyatékosságügy új filozófiai rendszerének
  alapelveivé váltak. (Hatos, 2007)

83

• Nirje 8 pontja
• A fogyatékossággal élok számára biztosítani kell
  a
• a normális napi ritmust,
• a normális mindennapi foglalatosságokat,
• az év normális ritmusát,
• képességek kibontakoztatásának normális kereteit
  a fogyatékos ember egyes életciklusaiban,
• az egyén választásának és vágyainak tiszteletben
  tartását az ot befogadó közösség részérol,
• a biszexuális élet lehetoségeit,
• normális gazdasági körülményeket,
• ugyanolyan normális életszínvonalat és
  életkörülményeket, mint amilyenekhez a többség
  szokva van.

84

• A nyugati társadalom tehát kezdte elutasítani azt
  a politikát, amely a súlyosan fogyatékos
  embereket életre szóló intézeti életnek vetette
  alá.
• A normalizációs krédó útmutatót ad a fogyatékos
  emberekkel való bánásmódhoz, valamint konkrét
  cselekvési javaslatokat.
• Ez a szemlélet a fogyatékos embereknek a normális
  életvitel lehetoségét kínálja, a normális
  fejlodést elosegíto élményeket, független
  választásokat, jogot a normális környezet, jogot
  a normális környezetben végzett munkához,
  játékhoz.

85

• A fogyatékos személyeket arra bátorítják, hogy
  maradjanak a saját közösségükben úgy, hogy
  eközben a speciális gondozást nyújtó intézmények
  (nevelootthonok, közösségi neveloközpontok,
  közösségi alapú szociális szolgáltatások,
  napközik stb.) elérheto közelségben vannak
  számukra.
• Végül normalizáció fog történni akkor, amikor a
  különleges egyének együtt élnek az adott
  kultúrájú csoport tagjaként egy önálló életvitelt
  biztosító lakásban a közösség tagjaként, és
  hozzáférnek minden szolgáltatáshoz, amely mások
  számára is elérheto.

86

• A normalizáció filozófiájának nyilvánvaló
  fejleménye az intézményrendszer leépítésének
  folyamata (deinstitucionalizáció).
• Fizikai értelemben az intézmények megszüntetése
  azt jelenti, hogy az egyének a nagy szegregált
  intézetekbol közösségi alapú lakókörnyezetbe
  kerülnek, mint például a csoportos otthonok vagy
  a köztes házak.
• Tágabb társadalmi kontextusban az intézmények
  megszüntetése a fogyatékos személyeknek a
  többségi társadalomba való integrálását jelenti.
• A fogyatékosságra hajlamosító hagyományos
  akadályokat így le lehet gyozni azzal, hogy a
  fogyatékos emberek sokféle szerepet töltenek be a
  többségi társadalomban.

87

• Amikor a normalizáció elvét kiterjesztették az
  iskoláskorú gyermekekre, ez párhuzamos nevelési
  folyamatot eredményezett, amelyet integrálásként
  ismerünk (mainstreaming).
• Ezt a folyamatot erosíti az a felfogás, hogy
  minden gyermek egyénileg különbözo, és ezt
  tiszteletben kell tartani.
• Az integráció szemléletében a gyógypedagógia
  megszunik olyan eszközként muködni, amely a
  fogyatékos gyermekeket címkékkel ellátva
  beskatulyázná.
• Ehelyett egy sor szolgáltatást kínál, amelyek
  lehetové teszik, hogy a nevelési programot az
  egyéni igényeknek megfeleloen alakítsák.

88

• Amint a normalizáció elvei a gyakorlatban
  nyilvánvalóbbá váltak, a nevelok egyetértettek
  abban, hogy minden gyereknek, a fogyatékosnak is
  joga van megfelelo oktatáshoz a közpénzbol.
• A normalizáció eroteljes lökést adott az oktatási
  rendszernek azzal, hogy sok gyógypedagógiai
  speciális osztályt felszámoltak, és ehelyett
  normál osztályprogramokat alkalmaztak, amelyeket
  gyógypedagógiai szolgáltatásokkal egészítettek
  ki.
• Magyarországon a normalizációs elv viszonylag
  korán, 1976-ban jelent meg Lányiné dr. Engelmayer
  Ágnes egyik tanulmányában, a Göllesz Viktor
  (szerkesztette) A gyógypedagógia alapproblémái
  kötetben. Majd Az imbecillisek pedagógiája c.
  tankönyvben (Hatos, 1987), Wolfensberger
  munkájával együtt. (Hatos, 2007)

89
A gyógypedagógia örökzöld problémái

• A gyógypedagógia szilárdan beágyazódott az
  amerikai nevelés rendszerébe fejlodése a minden
  ember számára egyenlo lehetoségeket biztosító
  demokratikus eszmékben gyökerezik.
• Mégis csak nemrégiben valósult az meg, hogy a
  fogyatékos személyek produktív és teljes életet
  élhetnek, és ez álomból kötelezo érvényu normává
  lett.
• Az izolációból a szegregált környezeten át az
  integrált oktatásba vezeto út hosszú és rögös
  volt, az útvonal problémákkal és
  ellentmondásokkal volt teli.

90

• A fogyatékos egyének gondozásával, nevelésével,
  képzésével társadalmi attitudök általánosabb
  kulturális attitudöket tükröznek arról, hogy a
  társadalom milyen kötelezettségeket vállal az
  egyes állampolgáraival szemben.
• A fogyatékos személyek gondozása, nevelés
  követte, nem pedig megteremtette a történelmi
  trendeket.
• A társadalom képessége, hogy szolgáltatásokat
  nyújtson, amelyek segítik a fogyatékos embereket
  nemcsak technika és tudomány kérdése, hanem
  társadalomfilozófia, amely felismeri, hogy a
  fogyatékosság emberi állapot, nem pedig
  leegyszerusítve deviancia, dependecia (függoség)
  és delikvencia (bunözés).

91

• A gyógypedagógiára vonatkozó jelenlegi filozófia
  elutasítja azt, hogy a fogyatékos személyeknek
  pusztán gondozásra van szüksége vagy csak arra,
  hogy segítsék oket a beilleszkedésben.
• Ehelyett hangsúlyozza a korrekciót és prevenciót,
  és ragaszkodik ahhoz a nézethez, hogy minden
  gyermeknek joga van olyan nevelési környezetben
  tanulni, amely a legjobban megfelel az o oktatási
  és társadalmi igényeinek.

92

• Napjaink gyógypedagógiája egy sikerágazat,
  gazdag és változatos témákkal, elmélettel,
  gyakorlattal, élénk színfolt az állami
  iskolarendszer palettáján.
• A gyógypedagógia már nem menhely kevés számú
  gyereknek, akiket elkülönítenek a többiektol.
• Most már mindenki közös ügye, a szakembertol a
  normál tantermi tanárig, a szülotol a fogyatékos
  felnottig, a törvényhozótól a törvény
  alkalmazójáig.

93

• Több mint egy évszázaddal ezelott Alexander
  Graham Bell megfigyelte Még mindig azt a
  kérdést vitatjuk meg újra és újra, amelyeket már
  születésünk elott újra és újra megvitattak más
  tanárok.
• A múlt tapasztalatai azt jelzik, hogy ezek a
  viták és polémiák folytatódni fognak az idok
  végezetéig eredmény nélkül, hacsak nem tudjuk új
  megközelítéssel gazdagítani a problémát.
• Bell meglátása ma is figyelemreméltóan érvényes.
  Némely probléma megoldódott, sok azonban
  megoldatlan maradt.

94

• Némelyik probléma hosszantartó, és ellenáll a
  megoldásnak.
• Ma sincs könnyu válasz a fegyelem, az ellenorzés,
  a házasság, a szegregáció, a sterlilizáció
  kérdéseire, mint ahogyan egy évszázaddal ezelott
  sem volt.
• Az elmúlt évtizedben a mentálisan retardált
  személyek intézeti elhelyezése csökkent, még most
  is folynak viták az intézeti elhelyezés
  témájáról.
• A humanisták és a tudósok nem értenek egyet. Az
  elobbiek filozófiai elvekre alapozzák az
  intézetek felszámolásáról szóló érveiket, az
  utóbbiak empirikus tapasztalatokra hagyatkoznak.

95

• Sok tekintetben a gyógypedagógia még mindig
  kísérlet, társadalmi és nevelési ügy, amelyben
  filozófiai, jogi, humanisztikus elvek játszanak
  szerepet.
• Mint ilyen, a gyakorlat minden szintjén problémák
  övezik.
• Továbbra is nagy viták folynak a különbözo
  irányzatok között.
• Egy ideális világban a gyógypedagógia mint a
  normális oktatástól elkülönülo paradigma, el fog
  tunni.
• Az az elképzelés, hogy két elkülönített fajta
  gyerek van, a fogyatékos és a nem fogyatékos, el
  fog enyészni, mivel minden gyermeket külön
  individuumként fognak kezelni egyéni értelmi,
  érzelmi, lelki vonásokkal.

96

• Ennek megvalósítása érdekében azt javasolják,
  hogy a normális oktatási rendszer fogadja el azt
  az alapveto felelosséget, hogy minden gyereket
  állami iskolában neveljen, akár tehetséges,
  átlagos vagy fogyatékos.
• Ennek a támogatói szeretnének véget vetni a
  kettos oktatási rendszernek, és ezt egy
  integrált, egyesített szemlélettel
  helyettesítenék.