1. dia

1
Az Ashcan School
A mozgalom 1891-1918 között létezett New Yorkban.
Alapítója Robert Henri volt.
Iskolának, irányzatnak kevéssé lehet nevezni,
mivel a lazán szervezett csoport tagjai nem egy
tanítás, technika vagy módszer, hanem egy
jó szervezokészséggel megáldott ember mellett
kötelezték el magukat egy idore.
Tagjai Robert Henri, William Glackens, Everett
Shinn, John Sloan és George Luks.
Inkább témaválasztásában, mint stílusában
forradalmasította a festészetet alkotói a való
élet felé fordulnak, az amerikai városi
környezetet ábrázolják a szegényeket,
jogfosztottakat, a periferiális helyzetbe került
embereket.
Az ash can, azaz hamutartó kifejezést a
képeken látható a szenny és nyomor hívta életre.
2
Richard Schiff szerint a századelon bekövetkezett
gazdasági fellendülés és népességnövekedés okozta
változások fogták meg az Ashcan School alkotóit
a hirtelen hatalmassá vált New York
változatossága, pezsgése, ugyanakkor komorsága és
(elsosorban társadalmi értelemben vett)
aránytalansága.
A festmények stílusa nagyban különbözik az
amerikai akadémiákon tanított kifinomult,
csiszolt technikától
? gyors ecsetkezelés ? markáns, egyéni
ecsetvonások ? a festéket vastagon viszik fel a
vászonra ? sötét színeket, árnyalatokat használtak
Robert Henri európai utazásakor megismerkedett
Goya, Velazquez, Hals és Manet képeivel, ennek
hatása érvényesül.
3
A Nyolcak
Az Ashcan Grouphoz három, hasonló stílusú
muvekkel és gondolkodással bíró muvész társult
? Arthur B. Davies ? Ernest Lawson ? Maurice
Prendergast
Az uralkodó korlátozó akadémiai kiállítási
eljárás ellen tiltakozva 1908-ban a Nyolcak
történelmi jelentoségu kiállítást szerveztek,
amely a lázadás jelképévé vált az amerikai modern
muvészetben. Ez volt az elso kiállítás, amelyet
egy független alkotói csoport szervezett zsuri és
díjazás mellozésével.
A csoport a kiállítás után nem sokkal az
alkotók eltéro nézetei miatt felbomlott.
4
Robert Henri
(1865 1929)
Robert Henry Cozad néven született Cincinnatiben,
az impresszionsita festono, Mary Cassatt
unokatestvéreként.
Miután édesapja gyilkossággal végzodo szóváltásba
keveredett egy farmerrel, a család elköltözött,
és nevet változtatott, így lett Robert Henry
Cozadból Robert Earl Henri.
1886-ban a philadelphiai Pennsylvania Academy of
Fine Arts hallgatója lett, ahol Thomas Anshutz
tanította.
1888-ban Párizsba utazott, ahol eloször az
Académie Julian-en, majd az École des Beaux
Arts-on tanult. Itt ismerkedett meg az
impresszionizmussal.
1892-ben, visszatérte után a Philadelphia School
of Design for Women, majd 1898-ban a New York
School of Art tanára lett.
1906-ban a National Academy of Design tagjai
sorába választotta, de miután az o és diákjai
munkáját visszautasították az Akadémia egy
kiállításán, 1908-ban megszervezte a Nyolcak
egyetlen, ám korszakalkotó tárlatát a Macbeth
Gallery-ben.
5
Munkája hatott az 1913-as Armory Show szervezoire.
1911 és 1918 között a Ferrer Center-ben, 1915 és
1928 között az Arts Students League-ben tanított.
The Art Spirit címu, 1923-as írása Amerika- és
Európa-szerte nagy hatással volt a fiatal
muvészekre.
1929-ben halt meg rákban.
6
Robert Henri munkái
Henri azt tanította diákjainak és követoinek,
hogy amennyire csak lehet, kerüljék az
idealizmust, témájukat a valóságból merítsék,
akármilyen banális vagy durva is az. Gyakran
idézett mondata Fesd, amit érzel. Fesd, amit
látsz. Fesd, ami számodra valóság. A kép minden
részlete, nyugodtságával, függoleges
komponáltságával a hóesés érzését kelti fel a
nézoben. Még a középen álló villanyoszlop
lekonyuló lámpája is a lefelé esésre reflektál.
Az utat borító hónál vastag, míg a figuráknál
vékonyabb ecsetet használt, a képen a hó
uralkodik, minden róla szól, és arról a
folyamatról, ahogy lassan és csendesen ellepi a
várost.
Snow in New York, 1902 olaj vásznon
7
Henri nagyon gyakran festett természetes,
egyszeru, egyszínu hátteret, mert elmondása
szerint így könnyebben megörökítheto a
portréalany személyiségének kisugárzása. A
mosóno blúza és szoknyája egyszeru, kissé
jellegtelen, ezzel szemben az arca, foleg a
tekintete alaposan kidolgozott. A lány a
szemlélore néz, a képbol kifelé. A haja köré
tekert élénk színu kendo szemünket azonnal az o
tekintetére irányítja. Nem egyszeruen
megjelenítodik, hanem teles valójával jelen van a
képen. A piros foköto és a színes ruhák halma
remekül ellensúlyozza a kép pasztellségét.
8
Az East River New York 58. utcájából nézve.
Meglehetosen hétköznapi téma, melynek
kiválasztásával Henri saját álláspontját festi
meg ott találd meg a szépet, ahol a legkevésbé
számítasz rá. A rózsaszín és a bézs, a barna és
a rézvörös különbözo árnyalatainak játékával
ismételten egy érzés, a hajnalban ébredezo város
hangulatának megteremtését célozta meg
sikeresen. A hajnal, fényével bevonva
megszépíti, szinte már égi szférákba emeli a
szürke nagyvárost. Mint oly sok munkájában, Henri
itt is a hétköznapokban rejlo csodát örökíti meg.
Cumulus Clouds, East River, 1901-1902olaj vásznon
9
William James Glackens
(1870 - 1938)
Philadelphiában született, a Pennsylvania Academy
of Fine Arts-on tanult, ugyanakkor
illusztrátorként dolgozott a Philadelphia Record,
a Public Ledger, és a The Philadelphia Press
újságoknál.
1896-ban New Yorkba költözött, ahol szintén
illusztrátori állásban dologozott párhuzamosan a
The New York Herald-nél és a New York World-nél.
1898-ban Kubába ment, hogy a spanyol-amerikai
háborúról tudósítson.
Az illusztrációk mellett olajfestmények
készítésével kezfett foglalkozni, az elso híres
munkája a Hammerstein's Roof Garden címu kép volt.
A Nyolcakhoz való csatlakozása, majd a társaság
felbomlása után egyre inkább nyitott az
impresszionizmus felé, nagy hatással voltak rá
Renior festményei.
Élete utolsó két évtizedében bejárta szinte egész
Európát, rengeteg ismeretet összegyujtve az
európai muvészeti irányzatokról és alkotókról,
amelyet Arthur C. Barnes mugyujto tanácsadójaként
hasznosított.
10
Glackens munkái
Glackens elso híressé vált olajfestménye, amelyet
a Victoria Theatre tetején megnyílt, a francia
cafés chantant-ok mintájára készített Paradise
Roof Gardenrol készített. (A roof gardenek
tetoteraszok a szórakozás és a találkák népszeru
helyei voltak a New York-i felso középosztály
számára.) Az ábrázolás három síkra osztható. Az
alsó, a nézok síkja kidolgozott, a középso,
amelynek kvázi-középpontjában a pincér áll, már
kevésbé, s a legfelso, az attrakció síkja a
legkevésbé holott éppen fordítva érdemelnének
figyelmet az események. (S az alakok társadalmi
rangja is fordítva hierarchikus.)Az alsó sík
jellemzoen szürke és fehér színeit megzavarja a
felso szint élénk kékje és pirosa érzékeltetve
a társadalmi, illetve életmódbeli különbséget a
nézok és az eloadók között. Rendkívül figyelemre
méltó a kép mélységbeli komponálása.
Hammerstein's Roof Garden, 1901Olaj vásznon
11
A kép témája a New York-i középosztály életének
egy jellemzo részlete jólöltözött nok ruhát
vásárolnak egy elokelo boltban. A középen álló no
Edith Glackens, tole jobbra Florence Shinn,
Everett Shinn felesége látható, a baloldali hölgy
pedig egy családi jóbarát, Lillian G. Travis, aki
híres volt gyönyöru aranybarna hajáról (ami a
képen is maradéktalnul érvényesül, hisz a hölgy a
nézonek háttal áll, hajkoronáját mutatva felé).
A kép a jómódú nok életében egyre inkább
eluralkodó divathóbortra és vásárlásra reflektál.
The Shoppers, 1907 olaj vásznon
12
Az impresszionizmus egyértelmu hatása érzodik
Glackens Washington Square-rol festett
(pillanat)képén. A lila és narancs bátor
találkoztatása miatt az elotér és a háttér szinte
egyformán hangsúlyossá válik, a nézo szeme
elidozhet az élénk házakon és a sieto
embereken. A kép jobb oldalán egy bevándorló no
sárga kendojével markánsan elkülönül a divatosan,
sötét színekbe öltözött kalapos hölgytol és a
többi, ellenkezo irányba tartó gyalogostól.
Maggie Stenz szerint ezzel Glackens a kizárólag
nyilvános tereken érintkezo, eltéro kulturális
háttérrel rendelkezo emberek különbözoségét
hangsúlyozza.
March Day - Washington Square, 1912 olaj vásznon
13
Everett Shinn
(1876 1953)
A New Yersey állambeli Woodstone-ban született,
Glackenshez hasonlóan a Pennsylvania Academy of
Fine Arts-on tanult, s mellette a Philadelphia
Press-nél volt illusztrátor.
Párizsba tett utazása során Shinn a színház
buvkörébe került, forgatókönyvírással és
színjátszással kezdett foglalkozni. Ezzel
egyidoben képei is leginkább a színház
témakörébol merítkeztek.
Az 1890-es években költözött New Yorkba, ahol a
várost és a városi élet mozzanatait kezdte
festeni a a Henritol megismert folyamatos
ecsetkezelési technikával.
A Macbeth Gallery-ben megrendezett kiállítás után
a színház egyre fontosabb szerepet töltött be
életében, haláláig forgatókönyvíróként dolgozott
csak egy-két alkalommal vállalt
képzomuvészettel kapcsolatos munkát, például
amikor kellékeket készített a Belasco Theaternek.
14
Shinn munkái
Az eredetileg Down Near the Eastern End of the
Street címet viselo alkotás a Collier's magazine
egy cikkét illusztrálta, amely képzeletbeli
sétára invitálta ovasóit New Yorkban. A kép rímel
a cikk témájára kissé víziószeru az emberek
fölött összenövo, szinte egymásba folyó házaival.
A függoleges és vízszintes ecsetvonások
kombinálása hihetetlen mozgalmasságot kölcsönöz a
festménynek.
Cross Streets of New York, 1899 faszén,
vízfesték, fehér kréta, pasztell kréta papíron
15
Shinn tanúja volt egy idos zenész
kilakoltatásának a Lower East Side-on, ez ihlette
Eviction (Kilakoltatás) címu képét. A nyomor
drámai ábrázolásához vázlatszeru, elnagyolt
vonalvezetést választott, a kusza vonalak, a fény
és árnyék kontrasztjának tudatos használata
erosítik a káosz-érzetet. A fehér festék
pókháló-hatást kelt az elmúlás, a lassú
fonnyadás érzete tölti be a képet. Shinn
brilliánsan képes ábrázolni a kitaszított,
arctalan tömeget.
Eviction, 1904 vízfesték
16
Shinn színházhoz fuzodo alkotásainak legnagyobb
(88.90 x 99.06 cm-es) darabja, amely több
szempontból eltér a festo korábbi darabjaitól
kedvelt anyagai, a pasztell, a kréta vagy a
vízfesték helyett ezúttal olajjal dolgozott, a
figurák modell alapján készültek, a középpontban
az eloadás áll a tömeg-ábrázolás helyett, s
egyfajta Shinntol szokatlan intimitás árad a
képrol.
Dancer in White Before the Footlights, 1910 olaj
vásznon
17
John French Sloan
(1871 - 1951)
A pennsylvaniai Lock Havenben született,
tanulmányait a Pennsylvania Academy of Fine
Arts-on végezte.
20 évesen került a The Philadelphia Inquirer-hez
illusztrátornak.
Ashcan School-beli társaihoz hasonlóan New Yorkba
költözött, és ot sem hagyta érintetlenül a
nagyváros különös hangulata.
Sloan stílusát jellemzi az emberi karakterek
megkapó ábrázolása. Figurái szinte élnek a
vásznon.
18
Sloan munkái
A festmény Sloan foként muvészekbol álló baráti
körét ábrázolja, akik a Petipas család
penziójában gyultek össze. A képen szerepel
többek között az életrajz- és történelmi
regény-író Van Wyck Brooks, valamint a költo John
Butler Yeats is. A meleg fények és élénk színek
vidám kompozíciót eredményeznek.
Yeats at Petitpas, 1910olaj vásznon
19
Sloan gyakori témája volt a munkásosztály-beli
nok és férfiak hétköznapjainak megörökítése. A
hajukat szárító lányok ábrázolásában egyszerre
van jelen a bújtatott erotika és a
természetesség. A sötét kémények és házak
hátterébol szinte kiugranak a fehér ruhába
öltözött noalakok.
Sunday, Women Drying Their Hair, 1912olaj vásznon
20
Sloan figyelme egyre inkább a város és az
ember(ek) kapcsolata felé fordul. Jellemzoen
pályaudvarokat, megállókat, közlekedési
helyzeteket fest. Ezeken a képein többnyire nagy
a tömeg, de sohasem az emberé a foszerep, csupán
a városi gépezet részeként, (mi több, sokszor
nem is a legfontosabb részeként) jelenik
meg. Jelen esetben is a vonaté a nézo figyelme,
az emberek mintegy aláfestik a városi tájképet.
Six O'Clock, Winter, 1912olaj vásznon
21
George Benjamin Luks
(1867-1933)
A pennsylvaniai Williamsportban született,
festészetet a Pennsylvania Academy of Fine
Arts-on hallgatott.
1885-tol Düsseldorfban tanult, késobb Párizsba,
majd Londonba utazott festeni.
Csak tíz év múlva, 1895-ben tért vissza
Pennsylvaniába, illusztrátor lett a Philadelphia
Press-nél és az Evening Bulletin-nél, illetve o
rajzolta az ismert Yellow Kid címu képregényt a
New York World-nek (ezzel születik meg a sárga
újságírás elnevezés), majd Pulizter hívására a
New York Daily Journal-hez pártolt.
Attól a pillanattól kezdve, hogy képeit el tudta
adni, felhagyott az illusztrálással és kizárólag
a festésre koncentrált.
A Nyolcak kiállítása és az Armory Show után még
számos jó hírnévvel rendelkezo galériában volt
önálló kiállítása.
Tanított az Art Students League of New York-on,
sot saját iskolát is alapított.
Luks leginkább szellemes, élénk portréiról
nevezetes.
22
Luks munkái
Luks szinte már optikai csalódást okoz azzal,
hogy a kerítés és a száradó ruhák vonalait hanyag
ecsetvonásokkal egybemossa. A festmény nézésekor
olyan érzésünk támad, mintha a ruhák táncra
kelnének a kerítés léceivel. A kompozíció egy
impresszionistába hajló színkavalkád, amely él és
mozog ahol érezhetoen fúj a szél.
Wash Line, 1905 és 1915 közöttolaj vásznon
23
Luks eloszeretettel festette a nagyvárosi
forgatagot. A Hestrer Street-i zajos, nyitott
piac éppen ezért kedvelt témája volt, több képet
is készített itt. Az alkotás jól tükrözi Luks
érzékét ahhoz, hogy jellemzo pillanatokat,
gesztusokat, mozzanatokat elcsípve a mindennapi
élet koherens képét alkossa meg.
Hester Street, 1905 körül olaj vásznon
24
Luks empátiával fordul a kenyerüket kétkezi
munkával kereso emberek felé (édesapja orvos
volt, aki foleg az alacsony társadalmi osztály
tagjait gyógyította talán innen fakadt az
együttérzés), egész sorozatot fest bányászokról
és családjaikról, szabadidejüket és munkájukat
egyaránt megörökítve. Jelen esetben egy megfáradt
bányászt láthatunk, talán ebédszünetben, vagy
munka után. A sötét színek és a rendkívül vastag
ecsetvonások a megfáradtságot, a mindennapi robot
nehézségét érzékeltetik.
The Miner, 1925 olaj vásznon
25
Arthur B. Davies
(1862-1928)
A New York állambeli Utica-ban született.
1879-tol 1882-ig a Chicago Academy of Design-on
tanult, majd Coloradóba és Mexico Citibe ment,
ahol muszaki rajzolóként dolgozott.
Nagy utazó volt, járt Hollandiában, Párizsban,
Londonban, és tanulmányozta a dán festoket is.
A szimbolizmus, a szecesszió, a kubizmus elemeit
felhasználva különleges, egyedül rá jellemzo
stílust dolgozott ki.
26
Davies munkái
Davies képeit általában a dekoratív jelzovel
illetik. Jellemzoen harmonikus, Botticellit
idézo tájképeket festett, amelyekben fontos
szerepet játszik a meztelen noi test. A
Szentjánosbogarak tánca esetében a lágy tónusok
és a zöld árnyalatainak maximális kihasználása
teszi érzékivé és sejtelmessé a képet.
Dance of the Fireflies olaj vásznon
27
A természet és a noi test harmóniája Davies
számos képén megjelenik.
Nude in Landscape olaj vásznon
A River Floweth, 1910olaj vásznon
28
Ernest Lawson
(1873 1939)
A halifaxi születésu muvész 1888-ban érkezett
Amerikába, és 1891-tol az Art Students League-en
tanult New York Cityben.
Rövid ideig a párizsi Académie Julian-re járt,
ahol megismerkedett az impresszionsita Alfred
Sisleyvel, aki a késobbiekben nagy hatást
gyakorolt muvészetére.
Noha elsosorban tájképfesto volt, gyakran
foglalkozott olyan prózai témák ábrázolásával is,
amelyek az akkori nagyvárosi közegre voltak
jellemzoek.
Jellegzetesen durva, elnagyolt stílusa miatt
invitálták a Nyolcak közé.
1908-ban a National Academy of Design tagjává
választják.
29
Lawson munkái
Tájképei egyértelmuen impresszionisták.
Harmonikusan bánik a színekkel, képei szinte
pihentetoen hatnak a nézo szemére. Az ember el
sem válik a természettol, szerves egységet alkot
vele, szinte beleolvad a folyó és a rét színeibe.

The Bathersolaj vásznon
30
Lawsonnál mindenhol a harmónia uralkodik faluban
és városban egyaránt. Nyolcak-beli társaitól
eltéroen nem a városi lét szürkeségét domborítja
ki. Nála az ember egy folyóparton, de New Yorkban
vagy Párizsban is otthonra és békességre lelhet.
Paris Evening Just off the Seine, 1910olaj
falemezen
31
Maurice Brazil Prendergast
(1858 - 1924)
Korán abbahagyta tanulmányait, és egy mutárgyakat
gyártó cégnél kezdett el dolgozni.
Bátyja elmondása szerint mindig muvész szeretett
volna lenni, és összes szabadidejét rajzolással
töltötte.
1892-ben és 1907-ben Franciaországba ment,
mindkét utazás nagy hatással volt rá eloször a
poszt-impresszionisták, különösen Pierre Bonnard
és Edouard Vuillard, másodszor Cézanne és a
fauvisták.
Az új hatások érvényesültek muvészetében is
képei eroteljesebbé váltak, ecsetkezelése
szaggatottá, feltunoen élénk színeket kezdett
használni. (A Nyolcak tagjaként elsosorban
absztrakt, színes stílusa miatt bírálták.)
1913-ban o is kiállított az Armory Show-n, majd
New Yorkba költözött.
Muvei számtalan kiállítás után is vegyes
fogadtatást váltottak ki a közönségbol, de
sikerült olyan emberek tetszését elnyernie, akik
késobb támogatták munkásságát (akárcsak a híres
mugyujto, Albert C. Barnes).
32
Prendergast munkái
A vízfestmény Prendergast Velencei sorozatának
egyik darabja. A különbözo színek rímelnek
egymásra a napernyok narancs színei a
házfalakra, a ruhák kékje a tengerre, fehér és
bézs árnyalatai az égre és az utcákra. Minden
mindennel passzol, s ez egységes hangulatot
teremt.
Ponte della Paglia, 1898-1899vízfesték papíron
33
Prendergrast önálló stílust alakított ki magának
éles kontrasztokat használt, szikrázó színeket,
és ritmikusan ismétlodo, mintaszeru alakokat
szerepeltetett képein (jelen esetben a
nézelodoket). Figuráit radikálisan
leegyszerusítette. Képei olykor már
tapéta-jelleget öltenek a kis mélységi komponálás
miatt.
Central Park, New York, 1901vízfesték és ceruza
papíron
34
Prendergast láthatóan kitart saját stílusa
mellett, életmuve egységesnek tekintheto. A
Liget címu képét különösen bájossá teszi az
impresszionista ecsetkezelési technikára történo
tudatos rájátszás, a hölgyek pöttyös, tarka
ruháinál.
The Grove, 1915