Magyar tud

1
Magyar tudósok az informatika fejlodéstörténetében
2
Neumann hatása a számítástechnikára

• Mielott rátérnék a számítógépekkel kapcsolatos
  munkásságára, leírom életútjának fobb lépéseit.
• Neumann János (1903 - 1957) magyar-amerikai
  matematikus, vegyészmérnök és feltaláló volt.
  1903. December 28 -án született Budapesten. Már
  érettségi bizonyítványának megszerzésekor
  hivatásos matematikusként tartották számon, mégis
  berlini és zürichi egyetemi évei után 1925-ben
  vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Majd 1926-ban
  Budapesten matematikából doktorált Fejér
  Lipótnál. 1927-tol a hamburgi, 1929-tol a berlini
  egyetemen oktatott. 1930-ban hívták meg
  Princetonba, az Egyesült Államokba. 1937 -ben
  kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1944-tol
  foglalkozott a számítógépek fejlesztésével.
• Az ENIAC tervezésébe és építésébe 1945-ben
  csatlakozik, és az ENIAC hibái alapján elkészíti
  a First Draft of Report on the EDVAC by John von
  Neumann (Az EDVAC-ról szóló jelentés elso
  vázlata) címu munkáját, amelyben leírja a mai
  modern számítógép felépítésével illetve a
  muködésével szembeni követelményeket
• Teljesen elektronikus számítógép.
• Kettes számrendszer alkalmazása.
• Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális
  Turing-gép).
• Központi vezérloegység alkalmazása.
• Belso program- és adattárolás.
• Ezek az elvek új fejezetet nyitottak a
  számítástechnika történetében. Neumann elvei
  alapján készülnek a mai modern számítógépek is.
  Az elso Neumann elvei alapján muködo számítógép
  az EDSAC volt, amelyet az angliai Cavendish
  Laboratóriumban építettek. Ezt követte az EDVAC.

3
A számítástechnika fejlodése napjainkig

• Mielott rátérnék Neumannak az EDVAC -kal
  kapcsolatos munkásságára, még el kell magyaráznom
  mi az a késlelteto muvonal, és hogy lehet ezt
  felhasználni egy elektronikus számítógépben. Ez
  nagy jelentoségu eszköz volt, ugyanis nagyban
  hozzájárult a számítógép méretének
  csökkentéséhez. Ezek olyan eszközök voltak,
  amelyek bizonyos elore meghatározott hosszúságú
  idovel tudták késleltetni az elektromos jeleket.
  Ezek muködhetnek ultrahangos alapon. Ezek az
  ultrahangos eszközök úgy muködnek, hogy a
  késleltetni kívánt elektromos jelet
  ultrahangjellé alakítják át? ezt valamilyen
  folyadékon keresztülvezetik, majd ismét
  visszaalakítják elektromos jellé. A késés abból a
  ténybol fakad, hogy a jelek a folyadékon sokkal
  lassabban haladnak át, mint az elektromosság a
  vezetéken. Higanyban például egy ilyen jel
  sebessége 1450 m/s, míg az elektromos jel
  sebessége a vezetékben a fény 3-108 m/s-os
  sebességéhez áll közel. Ha tehát megfeleloen
  választjuk meg a folyadékot tartalmazó edény
  hosszát, akkor elore meghatározott nagyságú
  késleltetés érheto el.
• A muködése a következo ha a cso elején
  elhelyezett kristályt elektromos impulzus éri , a
  kristály rezgésbe jön, ennélfogva hanghullámokat
  küld a higanyon keresztül, másodpercenként 1450
  méteres sebességgel. Ha e hanghullám megérkezik a
  cso másik végére, ott nyomást gyakorol a
  kimeneten levo kristályra, amire az elektromos
  jelet bocsát ki. Ez a bemeno jel d/1450
  másodperccel késleltetett pontos másolata, ahol a
  d a cso méterben kifejezett hossza.
• Az a kérdés, hogy ez hogyan használható
  információk tárolására. Képzeljük el, hogy a
  bemeno és kimeno vezeték össze van kötve. Ekkor
  elvileg bármilyen hangminta periodikusan
  ismétlodik a higanyban. Ez abból következik, hogy
  a kimeneti kristályt elérve a hangminta átalakul
  megfelelo elektromos jellé és ekként ismét
  megjelenik a bemeneti kristályon, ahol
  visszaalakul eredeti hangmintává. Azonban ez a
  modell irreális, minthogy a vezetékben és a
  higanyban fellépo veszteség megakadályozza, hogy
  a készülék idotlen idokig muködjék. Az
  energiaveszteség pótlására szükség van egy
  erosítore (tíz elektroncsobol áll). Ez a rendszer
  látható a következo ábrán.

4
Az I. generáció Elektroncsöves számítógépek

• Neumann János (1903 - 1957) magyar-amerikai
  matematikus, vegyészmérnök és feltaláló volt.
  1903. December 28 -án született Budapesten. Már
  érettségi bizonyítványának megszerzésekor
  hivatásos matematikusként tartották számon, mégis
  berlini és zürichi egyetemi évei után 1925-ben
  vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Majd 1926-ban
  Budapesten matematikából doktorált Fejér
  Lipótnál. 1927-tol a hamburgi, 1929-tol a berlini
  egyetemen oktatott. 1930-ban hívták meg
  Princetonba, az Egyesült Államokba. 1937 -ben
  kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1944-tol
  foglalkozott a számítógépek fejlesztésével.
• Az ENIAC tervezésébe és építésébe 1945-ben
  csatlakozik, és az ENIAC hibái alapján elkészíti
  a First Draft of Report on the EDVAC by John von
  Neumann (Az EDVAC-ról szóló jelentés elso
  vázlata) címu munkáját, amelyben leírja a mai
  modern számítógép felépítésével illetve a
  muködésével szembeni követelményeket
• Teljesen elektronikus számítógép.
• Kettes számrendszer alkalmazása.
• Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális
  Turing-gép).
• Központi vezérloegység alkalmazása.
• Belso program- és adattárolás.
• Ezek az elvek új fejezetet nyitottak a
  számítástechnika történetében. Neumann elvei
  alapján készülnek a mai modern számítógépek is.
  Az elso Neumann elvei alapján muködo számítógép
  az EDSAC volt, amelyet az angliai Cavendish
  Laboratóriumban építettek. Ezt követte az EDVAC.

5
IAS

• 1948 -ban Wallace Eckert megépítette az SSEC -et
  (Selective Sequence Electronic Calculator -
  szelektív soros, elektronikus számológép) az IBM
  részére. 23000 jelfogót és 13000 rádiócsövet
  (elektroncsövet) tartalmazott. Az aritmetikai
  muveleteket az elektroncsövek segítségével
  végezte el és így 100 -szor gyorsabb volt, mint a
  MARK I. Hierarchikus memóriaelrendezése volt
  volt egy kis kapacitású, elektroncsövekkel
  muködo, nagy sebességu tárolója? egy nagyobb
  kapacitású, amely jelfogókat használt és egy
  rendkívül nagy, ahol az információk tárolására
  80-oszlopos papírszalagokon történt. A gép 14
  tizedesjegyu számokat 20 ms alatt szorzott össze.
  
• E két kiváló tudós távozása (Eckert és Mauchly)
  a Moore Intézetbol és az, hogy Neumann is
  visszatért a Felsofokú Tanulmányok Intézetébe, e
  két esemény megpecsételte a Moore Intézet sorsát
  abból a szempontból, hogy elveszítette a vezeto
  szerepét a számítógép fejlesztés területén. Ezt a
  szerepet a princetoni Felsofokú Tanulmányok
  Intézete (Institute for Advanced Study IAS)
  vette át. Itt épült meg Neumann vezetésével az
  IAS számítógép (lásd 14. ábra). Hívták még
  princetoni gépnek vagy Neumann féle gépnek. A gép
  1952 -re készült el. A gépnek négy fo része volt
  az aritmetikai egység, a memória, egy
  vezérloegység és egy be-, ill. kiviteli egység. A
  memória hierarchikus felépítésu volt. A
  legbelso(központi) egy elektronikus sebességu
  memória, amelyben 1000 darab 40 digitális jegybol
  álló számot lehetett tárolni. A második szintu
  egy sokkal nagyobb kapacitású mágnesdobos memória
  (1933 -ban G. Tauschek osztrák mérnök
  szabadalmaztatta) volt. A harmadik szintu pedig a
  lyukszalag vagy lyukkártya volt.

6
A vezérloegység léátrehozása

• A vezérloegység létrehozása volt a legnehezebb.
  Illetve a gép kódrendszerének kidolgozása is
  okozott gondokat. Olyan kódra volt szükség,
  amelynek tartalmaznia kellett minden elemi
  aritmetikai muvelethez egy utasítást, és
  létezniük kellett olyan utasításoknak, amelyek a
  memória és az aritmetikai egység közötti
  összeköttetést biztosították. Biztosítani kellet
  az információ átvitelének két módját az egyik a
  teljes, amikor egy számot átviszünk a memóriába?
  a másik a részleges, amely lehetové teszi, hogy a
  berendezés módosítsa saját utasításait. Szükség
  volt még vezérlésátadó utasításokra. Ez kétféle
  lehet feltételes vagy feltétel nélküli. Végül
  létezniük kellett olyan utasításoknak, amelyek a
  be-, ill. kiviteli egységet a berendezéshez
  csatlakoztatják. A gép kettes számrendszert
  használt, amely természetesen nem jelentette azt,
  hogy az adatokat kettes számrendszerben kellett
  begépelni, hanem a gép automatikusan átváltotta a
  tízes számrendszeru számokat kettesbe.
• A számok tárolása párhuzamosan történt, vagyis
  ez azt jelenti, hogy a szám számjegyeit egy-egy
  párhuzamosan elhelyezett tárolóeszközben
  tárolták. így az IAS egy párhuzamos muködésu gép
  volt.
• Minden utasítás csak egy memóriapozíció
  sorszámát, azaz címét tartalmazta. Ily módon egy
  összeadáshoz legfeljebb három különbözo
  utasításra volt szükség. Eloször egy mennyiséget
  át kellett vinni az egyik címrol az aritmetikai
  egységbe, másodszor el kellett hozni egy
  mennyiséget egy másik címrol és hozzáadni ahhoz,
  amelyik már az aritmetikai egységben volt?
  harmadszor pedig az eredményt egy harmadik címen
  kellett tárolni.
• A memória nem késlelteto muvonalas volt hanem,
  Williams katódsugárcsöveibol épült fel. Ezek a
  következoképpen voltak felhasználhatók információ
  tárolás céljára. Pontosan annyi cso volt ahány
  bináris jegybol állt egy szó. Valamennyi cso
  eltérítorendszerét párhuzamosan kapcsolták össze,
  így az elektronnyaláb minden csoben ugyanarra a
  pozícióra irányult. Ily módon egy szót úgy
  tároltak a memóriában, hogy annak egy - egy
  jegyét az egyes csövek megfelelo pozíciójára
  írták fel. Ha az információt egy fluoreszkáló
  ernyon elektromos töltés formájában tároljuk, az
  fokozatosan elszivárog. Ha viszont az információt
  bizonyos idoközönként ismételten kiolvassuk aztán
  újra tároljuk, akkor az lényegében örökké
  megmarad. Ezt a folyamatot meg lehetett szakítani
  és a gépet hasznos munkára utasítani. IAS gép
  ezen az elven felépülo memóriája 60 -szor
  gyorsabb tárolási muveleteket tett lehetové mint,
  az EDVAC típusú gépek memóriája. A Williams
  csöveknek voltak elég komoly hibái is, ilyen volt
  például, hogy ha egy adott pont kiolvasására vagy
  beírására túl sokszor került sor anélkül, hogy
  annak egész környezetét regenerálni kellett
  volna, elofordulhatott, hogy eltévedt elektronok
  átszivárogtak a szomszédos pontokra és azok
  bináris állapotát a helyesrol hibásra
  változtatták át.

7
Ferritgyurus memória

• A Williams -féle csöveket Jay Wright Forrester
  találmánya a ferritgyurus memória szorította ki.
  A ferrit egy mágnesezheto kerámia anyag. Egy
  aprócska (0,25 - 0,5 - 2 mm, lásd 15. ábra) gyuru
  ebbol az anyagból egy bitet tud tárolni, amelyet
  ha a mágnesezett állapota az egyik irányba mutat,
  akkor egynek, ha a másik irányba, akkor pedig
  nullának értékelik. A ferritgyurus tároló
  muködési elve a következo minden bináris szónak
  egy ferritgyurukbol álló mátrix felel meg,
  amelynek száma a címszóhosszal egyenlo. A
  gyuruket sakktáblaszeru koordinátahálóba
  rendezték. Minden egyes sor valamennyi gyurujén
  keresztül egy-egy közös drótszál húzódik,
  hasonlóan minden egyes oszlop valamennyi gyurujén
  is egy közös drótszál vezet keresztül. Végezetül
  még egy külön drótot hurkolnak át valamennyi
  gyurun. Ha például az elso sor és a második
  oszlop keresztezodésénél levo gyurube az egy
  információt kell beírni, akkor az elso
  sorvezetéken és a második oszlopvezetéken is a
  gyuru mágneses telítettségének az eléréséhez
  szükséges áram felét folyatják át. Amennyiben
  most majd az ebben a gyuruben tárolt információt
  kell kiolvasni, akkor mindkét vezetéken az
  elobbivel azonos nagyságú, de ellentétes irányú
  (negatív) áramokat kell átfolyatni. Ezáltal a
  gyuruben átmágnesezodés történik, ami a
  valamennyi gyurun áthaladó vezetékben áramlökést
  indukál. E vezetékszál végén egy jel keletkezik,
  ami a tárolt értéket egynek mutatja. Ha a gyurut
  negatívan (fordított irányban) mágnesezték, akkor
  a negatív áram nem vált ki átmágnesezodést, ez
  nem okoz áramindukciót, következésképpen a közös
  drótszál kimenetén a nulla jelet (nincs áram)
  eredményezi. Egy tárológyuru kiolvasása törli
  annak információ tartalmát. Ezért gondoskodni
  kell az újra írásról, természetesen akkor ha
  szükségünk van még arra az információra. A
  ferritgyurus memóriák elsosorban bonyolult és nem
  automatizálható szerelési technológiájuk,
  javíthatatlanságuk, viszonylag nagy méretük,
  valamint korlátozott írási-olvasási sebességük
  miatt a 70 -es években eltuntek a számítógépekbol.

8
A II. generáció Félvezeto alapú gépek (1959 -
64)

• Amikor még csak a Hollerith-gép csillagászatban
  való felhasználásával kísérleteztek, akkor már a
  tranzisztor elvet elméletben felismerték (Julius
  Lilienfeld német fizikus, 1928.). Tehát a
  tranzisztor elvi muködését már meglepoen korán
  felfedezték. De mire az elméletbol gyakorlat lett
  addig hosszú idonek kellett eltelnie. Egészen
  1934 -ig, amikor O. Heil német fizikus
  szabadalmaztatja a térvezérlésu tranzisztort.
  Majd még 14 évre van szükség, amíg 1948 -ban a
  tranzisztor áramköri építoelem lett. Ettol az
  évtol kezdve még kb. tíz év kell ahhoz, hogy
  ezeket számítógépekben is felhasználják. Tehát a
  tranzisztor elvtol kb. 30 évnek kell eltelnie
  ahhoz, hogy a tranzisztort a számítógép építésben
  is felhasználják.
• Ezek a gépek diódákból és tranzisztorokból
  épültek fel. Ezek a félvezeto elemek
  megbízhatóbbak, olcsóbbak, kisebb energia
  igényuek és sokkal kisebb méretuek mint az eddig
  felhasznált elektroncsövek.
• Az elso teljesen tranzisztorokból felépülo
  számítógép 1955. márc. 19-én készült el az
  USA-ban a Bell Laboratories -nál. A gépet J. H.
  Felker készítette, a gép a TRADIC nevet kapta. De
  igazi elterjedésük 1958-59 -tol ment végbe.
• A tranzisztoros gépekrol általában elmondható
  volt, hogy kisebb méretuek, csekély mértéku
  meghibásodásúak, alacsony áramigényuek és olcsóak
  voltak. A tranzisztoros gépek már elérték az
  50-100 ezer muvelet/másodpercet, s a térfogatuk
  egy köbméter alá csökkent. A tranzisztor itt csak
  mint kapcsoló elem szerepel, ugyanúgy mint az
  elektromechanikus jelfogó azaz relé az
  elektromechanikus számítógépekben. Memóriaként
  ferritgyurus memóriát, külso tároló eszközként
  mágnesszalagot, majd késobb mágneslemezt
  használtak. Rendszertechnikailag jelentos
  változást jelentett a központi egységtol
  független, azzal párhuzamosan muködo önálló
  csatorna. A csatornák a be-, ill. kimeneti
  egységek szerepét vették át. A számítógép
  struktúrája memóriacentrikussá vált.
• Megjelentek a gépcsaládok. Ezek különbözo
  teljesítményu, azonos módon programozható, azonos
  perifériákat használó kompatíbilis számítógépeket
  jelentenek. A legismertebb az IBM 360 -as
  gépcsalád volt.
• De ezekben az években nem csak a számítógépek
  fejlodtek, hanem a hozzájuk kapcsolódó perifériás
  eszközök is. Ilyen eszköz volt az elso scanner
  (lásd 16. ábra) vagy elektronikus képletapogató.
  Ezt 1955 -ben készítették Angliában, az EMI
  cégnél. A letapogatásnál a vizsgálandó, tárolandó
  képet fény- vagy elektronsugár soronként
  végigpásztázza. Eközben egy érzékelovel, pl. egy
  fotocellával minden sorban pontról pontra
  meghatározzák a visszavert sugár erosségének
  változását, és azt a számítógép tárolójában
  rögzítik. A kapott adatokat ott tovább
  feldolgozhatják.

9
A III. generáció Integrált áramkörös gépek
(1965 - 71)

• Az elso integrált áramkörös gépek az IBM 360 -as
  (pl. IBM System-360, lásd 17. ábra), majd 370
  -es sorozata. Ezek a gépek elérték az 1 millió
  muvelet/s -ot, de ezek a gépek nem vagy csak
  részben hasonlítanak a ma is használatos személyi
  számítógépekre. Hiszen a számkijelzo LED -ekbol
  állt, és monitorokat használtak a kijelzéshez, az
  információ megjelenítéséhez. A késobb megjeleno
  zsebszámológépek kijelzoje is LED -ekbol állt.
• Ezeknek a gépeknek a fejlodésével vált
  lehetové, az elso integrált áramkörös asztali
  számítógép megépítése. Az angol Norman Kitz
  építette meg az elso asztali gépet, az Anita
  Mark-8 -at 1967 -ben. Ez a gép, és az ehhez
  hasonló gépek alig tudnak többet a négy
  alapmuveletnél. Azonban hamarosan megjelennek a
  kereskedelemben, olyan készülékek, amelyekben
  magasabb matematikai függvények - gyökvonás,
  exponenciális függvények, logaritmusok,
  szögfüggvény - is be vannak programozva. Ezek a
  gépek hamar elterjednek széles körben, így
  lehetové válik a tömeges gyártásuk, ami hozza
  magával az árcsökkenést.
• Ez a generáció az elozo generációhoz képest
  ismét nagy sebesség növekedést, méret- és
  teljesítmény felvétel csökkenést jelentett. Az
  olcsó áramkörök a kisszámítógépek (mini computer)
  gyártásának és alkalmazásának elterjedését
  eredményezte. Felépítésükre jellemzo a
  funkcionális egységeket összeköto egységes
  sín-busz rendszer, és általánossá válik a nagy
  kapacitású, olcsó félvezeto tárak alkalmazása.

10
A buborék memória

• Ezekben az években, pontosabban 1966 -ban
  találják fel úgynevezett buborék memóriákat. Ezek
  a memóriák a késobbi generáció számítógépeiben
  fontos szerepet fognak betölteni. A buborék
  memória olyan információ tároló egység, amely a
  következoképpen épül fel 1 ?m vastagságú,
  vassal szennyezett gránátrétegbol áll, amelyet
  nem mágneses tulajdonságú gránátra visznek fel.
  Ebben a rétegben (a vassal szennyezett gránát
  réteg) külso mágneses mezo hatására néhány
  mikrométer átméroju kis területek (buborékok)
  mágnesezodnek. A mágnesezett terület jelenti az 1
  -est, a mágnesezettség hiánya pedig a 0 -át.
  Változó mágneses eroterek alkalmazásával ezek a
  mágneses buborékok eltolhatók. Ezáltal
  lehetségessé válik az információk gyors tárolása,
  törlése és átírása. Az információk még a
  tápfeszültség kimaradása esetén sem törlodnek. A
  másik elonye, hogy a memória nagyon kis méretu. A
  laboratóriumi példányokon 10 000 - 100 000
  bit/mm2 tárolósuruséget érnek el. A hozzáférési
  ido kb. 10-4 - 10-6 másodperc.
• Az új géptípus magával hozta a programozási
  nyelvek második generációját is a PL/1 és Basic
  mellett ekkor alakult ki a Pascal nyelv is. Új
  operációs rendszer a Unix is ezekben az években
  jelenik meg.

11
A IV. generáció Magas integráltságú fokú
áramkörök, a mikroprocesszorok elterjedése (1971
- )

• Azzal, hogy 1969 -ben elkészült az elso LSI
  áramkört tartalmazó számítógép, létrejöttek az
  alapjai annak, hogy 1971 -ben elkészüljön az elso
  mikroprocesszor.
• A mikroprocesszor vagy processzor (lásd 18.
  ábra), lényegében egy olyan integrált áramkör,
  amely vagy az LSI, vagy a VLSI kategóriába
  tartozik, amely betölti a CPU (Central Processing
  Unit), azaz a központi egység szerepét. A
  processzor különbözo regiszterekbol (ki- és
  bemeneti, adatrögzíto-, utasítást adó, állapot-
  és segédregiszter), aritmetikai és logikai
  egységekkel kiegészített számolószerkezetbol,
  továbbá vezérlo- és irányítóegységbol,
  parancsregiszterbol és a számítás lefutását
  vezérlo egységbol, egy belso adatbázisból (ez egy
  vezetékrendszer, amely lehetové teszi, hogy
  muveleteket és parancsokat párhuzamosan
  betáplálhassanak) áll. A Texas Instruments cég
  által gyártott elso mikroprocesszor mikroszkópos
  képe
• A nagy számítógépek központi egységeitol
  eltéroen a mikroprocesszor kezdetben csak rövid,
  bináris szavakat, 4, 8, 12 vagy 16 bit
  információt tud feldolgozni, ellentétben a nagy
  gépekkel, amelyek 64 bit feldolgozására képesek.

12
És a jövo

• És most átugrottunk pár évet, és most következzen
  a jövo. A jövo ? Hát ezt nehéz megjósolni, de
  valószínu, hogy az Internet sokkal nagyobb
  szerepet kap az élet minden területén, és ez
  magával hozza, hogy egyre olcsóbb lesz.
• A számítógépek maguk a Neumann-elvei alapján
  szerintem már nem fejlodhetnek sokkal tovább.
  Átveszik a helyüket a nem Neumann-elvu gépek,
  amelyek több egymással párhuzamos
  adatfeldolgozást megvalósító processzorból állnak
  majd. Ilyen gépek most is vannak, de csak a
  tudományos életben, a haditechnikában használják
  oket, így még nyitott a tér az otthoni
  alkalmazások területén.
• De elofordulhat, hogy ha az adatátvitel
  sebessége a hálózatokban megfelelo mértékure no,
  akkor lehetové válik, hogy térben elkülönült,
  párhuzamosan kapcsolt számítógépeket egyetlen
  nagy párhuzamos muködésu számítógéppé kapcsoljunk
  össze.
• Az ezredforduló körül már valószínuleg olyan
  chipeket lehet készíteni, amelyek akár 100 millió
  tranzisztort is tartalmazhatnak. A chip már az
  adattárolót is magában foglalja, így
  megvalósítható lenne egy felhasználói számítógép.
  A benne található processzornak már akkora lenne
  a teljesítménye, hogy beszéd útján is lehetne
  vezérelni a számítógépet. A számítógép maga akkor
  lenne, mint ma a Laptopok folyadékkristályos
  kijelzoje, vagy valamivel vastagabb, tartalmazná
  a mikroprocesszort, az akkumulátorokat és néhány
  illeszto egységet mind ez a képernyo
  keretrészében foglalna helyet. Elképzelheto,
  hogy ugyanez megvalósítható lenne egy karórában
  is. így a nap minden percében kapcsolatot tudnánk
  teremteni bármelyik másik számítógéppel vagy
  adatbankokkal. A felhasználói számítógépet az
  oktatásban is lehetne használni. Az iskolában a
  tanár közvetlenül a felhasználói számítógépére
  ír, amely egy elektronikus falitáblát vezérel, a
  gyerekek pedig a felhasználói számítógépükre
  kapják az információkat.
• Az is lehet, hogy a hagyományos számítógépek
  helyébe az optikai számítógépek lépnek. Már
  1987-ben kísérleteztek az optikai kapcsolókkal.
  Már létezik nagyon egyszeru mátrixmuveleteket
  végrehajtó optikai számítógép, ez 1012 bináris
  muvelet hajt végre másodpercenként. A jövoben ez
  tovább fejlodik.
• A mesterséges intelligencia területén is
  várhatók nagy felfedezések és találmányok. Eddig
  a szakérto rendszerek fejlodtek, de ezek
  természetesen nem tudják elérni egy ember
  döntéshozó képességét. Megpróbálnak, olyan
  számítógépet létrehozni, amely az emberi agy
  mintájára több kisebb analóg módon muködo
  számítógépet muködtet összekapcsolva, logikai
  muveltekkel kombinálva. Ez kezdetben tárolt
  programú volt, majd 1996-ban vált
  programozhatóvá. A CNN (Cellular Neutral
  Network), azaz a celluláris neutrális hálózat egy
  chipen belül közel tízezer kis feldolgozóegység
  együttes munkájával másodpercenként egytrillió
  muvelet elvégzésével oldja meg a feladatokat. Az
  elso bemutatott alkalmazása a bionikus szem,
  amely a képfeldolgozás és az alak felismerés
  területén máris forradalmi változásokat érlelt