1
New York City látképe messzirol fenséges,
2
közelrol lenyugözo
Az Atlanti-óceán nyugati partján, több
félszigeten és szigeten, illetve részben a
szárazföldön, összesen 800 km²-es területen
helyezkedik el New York City az Amerikai Egyesült
Államok legnépesebb városa. New York az USA-n
belül és világviszonylatban is az egyik
legjelentosebb politikai, üzleti és kulturális
központ. A megapolisz lakossága 8.158.000 fo (a
New York-i agglomeráció népessége közel 20 millió
fo). A város az azonos nevu tagállamban
található, ezért a tole való megkülönböztetés
végett hivatalos neve City of New York.
Közkedvelt elnevezése a Big Apple (Nagy
Alma). 2003. évi bruttó bevétele 488,8 milliárd
dollár volt, amivel a városok rangsorában az elso
helyre került az USA-tagállamok közül csak ötnek
volt nagyobb bevétele, sot a világ országai közül
is csak tizenötnek
3
Szédületes a sosem alvó világváros forgataga és
szemet kápráztatóak a fényei Naponta egyszerre
legalább 100 millió autó van úton az USA-ban,
miközben a világ útjain összesen 600millió
gépkocsi emészti magába a mérhetetlen mennyiségu
üzemanyagot. New York városképét, elrendezését
jól megtervezték, közlekedését kitunoen
megszervezték. A dúsgazdag amerikai családok
általában vidéken laknak, de a Rockefellerek
régtol New York-ban élnek, és hatalmas
vagyonukból mindig sokat áldoztak a városra.
Olyan bokezu mecénásoknak tartják oket, mint a
reneszánsz korban a milánói Sforzákat és firenzei
Medicieket.
Álomszövok
18.rész
Szegény gazdagok
John Davidson Rockefeller
és a Rockefeller szindikátus
4
A kezdet
William Avery Rockefeller (1810.november 13
-1906.május 11.)
William Avery Rockefeller egy ismert
bigámista szélhámos, aki lókupecként és
vándorgyógyszerészként járta New York állam
falvait az 1840-es évek második felében, miközben
olvasztott kristálycukorból és különbözõ
gyógynövények keverékébõl készült
"csodagyógyszert" kínálgatott. Valódi neve
mindmáig titok, annyi bizonyos, hogy "dr.
Rockefeller William Avery"-nek nevezte magát, ezt
a nevet házassága után törvényesíttette.
Házasságából hét gyermeke volt, akik közül az
elsõ 1839.-ben született.
5
A Rockefeller család 1859-ben
William Avery Rockefeller
Eliza Davison Rockefeller
William és Eliza Rockefeller öt gyermekeÜlnek
John (20). Mary Ann (16) és William (18)Állnak
Lucy (21) és Frank (14)
6
Ez a fiú lett a petróleum király, és a dinasztia
megalapítója..
John Davison Rockefeller, Sr. (1839. július
8-1937. május 23.)
Kereskedelmi iskolát végzett, és még csak 16
éves volt, amikor segédkönyvelõ lett Cleveland
városában, egy szén- és gabona ügynökségnél. 19
éves volt, amikor önállósította magát.
Bizományosi üzletet nyitott 1.000 dollár tõkével.
A pénzt apjától kapta kölcsön - rendkívül magas -
évi 10 -os kamatra !!!
7
A betegség Alig egy évvel késõbb súlyos
gyomorbaj tört ki rajta. Több mint két évig csak
kétszersültet és aludttejet ehetett. Az orvosok
korai halálát jósolták. Haja és szemöldöke
kihullott, arca ráncos lett. Húszévesen éppen
olyan ráncos volt, mint élete utolsó évében
(kilencven éves korában), amikor éppen 37.
háziorvosát temette el Az olajláz 1862.-t
írtak, amikor a 23 éves Rockefeller figyelmét
felkeltette az olajláz, és az Ohio államban
feltárt olajkutaktól kb. 200 mérföldnyi
távolságban, Clevland környékén olajfinomítót
állított fel. Nem véletlenül választotta ezt a
helyet. Ez a múmiaarcú fiatalember volt ugyanis
az elsõ, aki felismerte a szállítás jelentõségét
az olajüzlet szempontjából. Rájött, hogy Clevland
az amerikai Nagytavak közelében, két vasútvonal
keresztezõdésénél, kulcsszerepet fog játszani
abban, hogy az olaj, az akkor legnagyobb ipari
területekre, az USA keleti partvidékére
eljusson. Rockefeller megszerezte a Déli
Finomító Társaság részvénytöbbségét. Ez
szállította a nyersolajat a finomítókhoz, s ennél
fogva szükségszerûen kapcsolatba került a
legnagyobb vasúttársaságokkal. Akkortájt három
nagy társaság (az Erie, a Central, és a
Pennsylvania) mûködött a petróleum mezõk és a
finomítók közötti területen. Elsõként a
Pennsylvania vezetõivel kötött titkos
megállapodásokat. Ezeknek a részletei, csak
késõbb, az olajkirály ellen indított bírósági
eljárások során kerültek nyilvánosságra.
Lényegük, mindenesetre az volt, hogy Rockefeller
a maga részérõl biztosítja, meghatározott
mennyiségû nyersolaj szállítását.
8
Feltétele az volt, hogy az õ olaját a
Pennsylvania fele áron szállítsa, és ugyanakkor
még titkos visszatérítést is adjon a Rockefeller
versenytársai által fizetett magasabb
fuvardíjakból. Ez magyarán azt jelentette, hogy
Rockefeller olaja olcsóbb volt, mint a
konkurenciáé Ezek, még csak a legszelídebb
módszerek voltak. Felvásárolta a hordókat, és az
olajtankokat, hogy a konkurensei ne tudjanak
szállítani. Megszervezte a tõkés világ elsõ ipari
kémhálózatát, és ennek segítségével felvásárolta
azokat a földeket, amelyeken keresztül
versenytársai csõvezetéket akartak lefektetni.
Olyan finomítókat alapított, amelyek látszólag
szemben álltak vele, de valójában az õ kezében
voltak, s amikor konkurensei szövetséget kötöttek
ezekkel a finomítókkal, csak késõbb ébredtek rá,
hogy az ellenfélnek adták el a vállalatukat. A
Standard Oil 1870.-re Rockefeller már
legyõzte legnagyobb versenytársait, és egymillió
dollár alaptõkével megalapította a Standard Oil
Társaságot. Ekkor került szembe a Pennsylvania
vasúttársasággal, amivel korábban sikeresen
együttmûködött (azért, mert a vasúttársaság
tulajdonosai ráébredtek arra, hogy egyre inkább a
Rockefeller féle szállítmányoktól függenek).
Ezért elhatározták, hogy minden erejükkel,
Rockefeller egyik megmaradt konkurense, az Empire
Finomító Társaság oldalára állnak.
9
Válaszként a Standard ügynökei elözönlötték
az olajmezõket, és mindenütt, az Empire árainál
magasabb árat kínáltak a nyersolajért. Így a
nyersolaj ára egyre magasabbra emelkedett, s egy
adott ponton Rockefeller váratlanul leszállította
a finomított olaj árát, mindazon városokban, ahol
az Empire is árult olajat. Ez persze nagy anyagi
kockázat, és áldozat volt a számára, de tudta, ha
sikerül tönkretennie az Empire - Pennsylvania
szövetséget, a most kockára tett pénz busásan
megtérül. A Pennsylvania már ingyen
szállította az Empire olaját, de még így sem
tudtak versenyezni Rockefeller árdömpingjével.
Közben nõtt az elégedetlenség a Pennsylvania
munkásainak a körében, mivel a vasúttársaság
tömeges elbocsátásokkal, és fizetéscsökkentéssel
igyekezett mérsékelni, az ingyenes szállítás
okozta veszteségeket. A lázadás Rockefeller
kém- és biztonsági szolgálatának, munkásruhába
bújtatott ügynökei is megjelentek a vasúti
munkások között. Erõszakos, és lehetõleg
fegyveres fellépésre tüzelték õket. 1877.
Júliusában (Pittsburgh városában) kirobbant a
híres "futõházi lázadás". A Pennsylvania vezetõi
a milicisták beavatkozását kérték. Az elsõ sortûz
20 munkást ölt meg. Ez a sortûz azonban valóságos
felkelést robbantott ki. A milicisták ezt elõször
visszaszorították, de a tömeg sorra gyújtotta fel
a mozdonyokat, és az olajszállító vagonokat.
Hajnalra Pennsylvania már a Fehér Házhoz fordult,
s végül a Szövetségi hadsereget vetették be a
fûtõházi munkások ellen.
10
Újabb sortüzek következtek. Újabb halottak és
sebesültek. Rockefeller ügynökei, persze
feladatuk elvégzése után, nyomban elpárologtak.
Mire a sortüzek elhallgattak, és elszállt az égõ
vasúti kocsik füstje, Rockefeller a futõházi
munkások véráldozatával szétrombolta az Empire -
Pennsylvania szövetséget. Ötszáz olajszállító
vagon, ezer teherszállító, és százhúsz mozdony
semmisült meg. A Pennsylvania a szó szoros
értelmében "hason csúszva" vonult Rockefeller
színe elé, és elfogadott minden feltételt. A
tárgyalások végén, a Standard Oil ura osztotta el
a neki leginkább megfelelõ arányban az
olajszállításokat, a legnagyobb vasúttársaságok
között. Ettõl kezdve, gyakorlatilag senki sem
szállíthatott olajat Amerikában, a Standard Oil
engedélye nélkül A Pennsylvania felett
aratott véres "diadal", nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy 1899.-ben már az USA csaknem teljes
finomító ipara a Standard csoport kezében
volt Rockefeller trösztje 34 részvénytársaságon
keresztül, 80 társaságot egyesített, és 100.000
embert foglalkoztatott. Az USA egyik legnevesebb
ipartörténésze (Ida Tarbell) azt írta a
Rockefeller vagyon kialakulásáról szóló híres
könyvében, hogy "A XIX. század második felében az
amerikai üzletemberek félelme a Standard Oiltól,
csak ahhoz a rémülethez hasonlítható, amelybe
Napóleon ejtette Európa uralkodóit a XIX. század
elején".
11
A szétdarabolás Ekkortájt kezdõdött az
amerikai törvényhozásban az a nagyszabású
küzdelem, mely a Standard Oil monopólium
szétdarabolását tuzte ki célul, mégpedig a tõkés
"szabad verseny védelmének" jelszavával. Rockefell
er már a herc elsõ menetében elébe vágott az
állami intézkedéseknek. Kihasználta, hogy a
különbözõ államokban, más, és más tröszt ellenes
törvények voltak érvényben. Ohio államban, ahol a
Standard Oil született, ezek a törvények
viszonylag szigorúak voltak. Rockefeller
megkereste 80 vállalata közül azt, amelynek
székhelyén legenyhébbek a trösztellenes
törvények, s ahol a legolcsóbban megvásárolhatók
a helyi politikusok. Így esett a választása New
Jersey államra. Emberei busás vesztegetési
pénzekkel dolgoztak, és szinte hetek alatt
rávették New Jersey törvényhozását, hogy a
Standard Oil testére szabott tröszttörvényeket
dolgozzanak ki. Az egész vállalatot
átszervezték. A 80 vállalatot tömörítõ 34
részvénytársaságból 20-at csináltak. Ezek
technikailag "függetlenek voltak egymástól",
valójában azonban az addig szinte névtelen
Standard Oil of New Jersey szárnyai alá
tartoztak. Még azt a trükköt is megcsinálták,
hogy feloszlatták a Standard Oil közös igazgató
bizottságát. Persze csak névleg. Az igazgató
bizottság a Broadway 26. számú házban éppen úgy
ülésezett, mint eddig. Csak a nevétõl fosztották
meg. A hivatalos levelezésekben ettõl kezdve így
említették a döntéseiket "Az urak a Broadway 26.
1400-as szobájában találkoztak, és véleményük
szerint"
12
A harc ezzel még nem ért véget, mert az
USA-ban olyan általános volt a felháborodás
Rockefeller praktikáival szemben, hogy az ellene
vívott harc, belpolitikai küzdelem, és az elnöki
népszeruségért folytatott hajsza szerves részévé
vált. A század elsõ éveiben, ilyen belpolitikai,
és propagandacélokból indította meg Theodore
Roosevelt elnök, az immár átszervezett Standard
monopólium elleni új támadást. Az ügy lassan
mászott végig, a különbözõ amerikai bíróságokon,
és egyik fontos állomásához akkor érkezett el,
amikor az USA Szövetségi Bírósága, Rockefeller
egyik vállalatát, a titkos szállítási tarifák
használata miatt pénzbüntetésre ítélte. A
szóban forgó vállalat, a Standard Oil of Indiana
volt. A bírói ítélet úgy szólt, hogy a
törvénytelen szállítási tarifák minden
alkalmazásáért, külön - külön 20.000 dollár
kártérítést kell fizetni. Ez nem kevesebb, mint
29 millió dollár, büntetést jelentett. Rockefeller
- ráncos fején fehér parókával - éppen
golfozott, amikor a küldönc meghozta neki a
pénzbüntetés hírét. Az olajnábob felbontotta a
levelet, elolvasta, és 10 cent borravalót adott a
küldöncnek. Aztán így szólt a társaihoz
"Folytassuk a játékot, uraim". Az egyik
megkérdezte "Mennyit kell fizetni ?" Rockefeller
nyugodtan válaszolta "29 millió dollárt". És, -
mint azt önéletrajz írója, Albert Carr megjegyzi
- "Soha olyan jól még nem golfozott, mint ezen a
délutánon". (Rockefeller hidegvére érthetõbbé
válik, ha meggondoljuk azt, hogy 1882 és 1906
között, tehát 24 esztendõ alatt, 70 millió
dolláros tõkével 700 millió dollár profitra tett
szert - tehát évenként több mint 40 -os
haszonnal dolgozott).
13
Persze Rockefeller azt is tudta, hogy az
ellene indított keresztes hadjáratot sohasem
fogják következetesen végigharcolni. Hiszen a
kapitalizmus fejlõdése, már régen véget vetett az
USA-ban a szabad verseny korszakának. Mellesleg,
ugyan az a Theodore Roosevelt, aki belpolitikai
okokból és a közvélemény kedvében járva perek
sorozatát indította a Standard Oil ellen,
csendben lehetõséget adott egy másik
"ragadozónak", Morgan nagybankárnak az addig
független, közepes acélvállalatok felvásárlására,
és az United States Steel , acélmonopólium
létrehozására. Ezért Rockefeller tudta, hogy
minden ellene irányuló döntés szükségszerûen
formai lesz, bármilyen határozottnak, és
keménynek tunjenek is. A Standard ügy 1911
nyarán jutott el a Legfelsõbb Bíróságig, amely
elmarasztaló ítéletet hozott, Rockefellert a
Standard Oil monopólium feloszlatására kötelezte.
Ekkor kapta a Standard Oil a mai formáját. A
monopóliumot, természetesen csak látszólag
bontották szét. Valójában megtartotta
érdekeltségeit, és csak névleg változtatta át a
Standard Oil of New Jersey nevével fémjelzett
vállalkozását, alapítványok, önálló vállalatok és
családi érdekeltségek laza szövevényévé. A
valóságban hatalma érintetlen maradt, sõt
növekedett Sõt, maga Rockefeller az
ítélethirdetést követõ tõzsdemanipulációkkal 56
millió dollárt keresett
14
A terjeszkedés Rockefeller az "új" Standard
élén változatlan könyörtelenséggel folytatta a
"harácsolást". Az övé volt az egyik leghírhedtebb
magánrendõr, és sztrájktörõ vállalat. A jogaiért
küzdõ munkásokat rendre eltiporta, és ugyanezt a
sorsot szánta a konkurenciájának is. Elsõként
az akkori idõk második legnagyobb olajkitermelõ
országa (Oroszország irányába) szeretett volna
terjeszkedni. De ekkora már itt jelentõs
érdekeltséget szerezetek a Nobel - Rothschild
tulajdonban lévõ vállalkozások. Velük ugyan
szövetséget kötött, de mivel nem tudott megfelelõ
helyi kapcsolatokat kiépíteni, nem tudta megvetni
a lábát Bakuban. Mind itt, mind más területeken
is a Royal Dutch Shell lett a legnagyobb
vetélytársa. Köztük bontakozott ki az olaj
történelmének legkönyörtelenebb árháborúja.
Ez akkoriban a kínai piac meghódítását
jelentette. A Standard a kínai falvak ezreiben
osztogatott ingyen lámpákat, abban a reményben,
hogy azokat Rockefeller olajával fogják
megtölteni. A Shell jóval közelebb volt (Indonéz
érdekeltségei miatt) a kínai piachoz, ezért
Rockefeller ingyen lámpácskáit többnyire Shell
olajjal töltötték meg a falusiak Rockefeller
ekkor világméretben megkísérelte azt a fajta
árháborút, amivel az amerikai belsõ piacot
megszerezte. Itt azonban lényegesen
kedvezõtlenebbek voltak a körülmények, ezért
végül kénytelen volt kiegyezni a Shellel.
15
A háború Szinte hónapra beazonosítható, hogy
Rockefeller mikor látta meg az elsõ
világháborúban rejlõ olajlehetõségeket. 1915.-ben
még attól tartott, hogy a háború miatt
összeomolhat a lassan nemzetközivé váló Standard
érdekeltség. Ebben az évben még az angol -
francia szövetség javára meghirdetett, amerikai
hadikölcsönjegyzést is elutasította. Rockefeller
két évvel késõbb ébredt, és a második
kölcsönjegyzésbe már beszállt 70 millió
dollárral. 1917. végén nem csak a németek,
hanem a franciák is olajellátási gondokkal
küzdöttek, ezért az amerikai elnökhöz fordultak
segítségül. Ebben az üzletben hangzott el a
késõbb híressé vált mondat "A következõ csatákban
a petróleum éppen olyan fontos, mint a vér". A
Standard Oil a háború utolsó 18 hónapjában
majdnem 15 millió tonna olajat szállított
Európának. (Ekkor csak a Standard Oil of New
Jersey nyereségét hozták nyilvánosságra, ez ebben
a 18 hónapban 200 millió dollár volt, /ebben
persze nincs benne a "szétdarabolás utáni,
önálló" vállalatok nyeresége/). A terjeszkedése
során megszerezte a közel-keleti olaj 15 -át. (A
harmincas években Ibn Szaud, a jelenlegi király
apja mindössze 247.000 dollárért adta el az elsõ
területet Rockefellernek). Maga a dinasztia
persze öregedett, és az "õsragadozó" nem érte meg
a második világháború kitörését. Már jó néhány
évvel halála elõtt fia, II. John D. Rockefeller
vitte az ügyeket.
16
Az üzleti fogások, amiket a dinasztia
alkalmazott, méltóak voltak az alapítóhoz. (Pl.
csak a második világháború kitörése után derült
ki, hogy a Standard Oilnak a német olajüzlet
minden ágában voltak érdekeltségei.) Hitler
hódító háborújában jelentõs szerepet játszó I. G.
Farben tröszttel, kartellegyezményt kötöttek. (A
Standard visszavonult a mugumi, mubenzin piacról,
cserébe az I. G. Farben termékeivel nem jelent
meg az amerikai piacon). A háború után a szenátus
vizsgálatot indított ebben az ügyben, és
kiderült, hogy kölcsönösen használták egymás
szabadalmait, és az ezért járó jutalékot mindkét
cég megkapta a másiktól, az összegeket
Dél-Amerikán keresztül utalták át. A
Rockefellereknek, érthetõ módon a nürnbergi
bíróság kiválogatásában is benne volt a kezük,
hiszen vigyázniuk kellett arra, hogy a náci
trösztökkel kötött üzleteik ne kerüljenek
nyilvánosságra. Furcsa felfogás John D.
Rockefeller enyhén szólva különös ember volt.
Szilárd meggyõzõdése volt, hogy vagyonát, magától
a Mindenhatótól kapta, és Istenkáromló az, aki
ezt el akarja venni tõle. Amikor a törvényhozás
elkezdte vizsgálni a Standard Oil monopólium
ügyeit, a következõt mondta "A Jóisten adta
nekem a pénzt. Mint megbízott kezelem mások
tulajdonát, az Isteni Gondviselés megbízásából.
Éppen ezért Isten és az emberiség iránti
kötelességemnek tartom, hogy minden centet,
amelyet vállalatomba beruháztam, továbbra is a
társadalom jóléte érdekében használjam fel".
17
Amikor a tönkretett versenytársai
elkeseredett vádakkal illették, megbízta a
legelõkelõbb New York-i Baptista templom
lelkészét, hogy a nevében a következõ
nyilatkozatot tegye "A Standard Oil voltaképpen
a könyörületesség angyala, amely felkeresi az
embereket, és azt tanácsolja nekik Mentsétek meg
magatokat, mint Noé a bárkában, és hozzátok
minden vagyonotokat. Mi átveszünk tõletek minden
felelõsséget, és kockázatot." Ez a fajta
magatartás végigvonult a dinasztia történelmén.
Pl. amikor a TIME riportot készített David
Rockefellerrel, a dinasztiaalapító egyik
unokájával, annak fényûzõ elnöki szobájában, a
következõken mondta "Apa és nagyapa sohasem
engedte meg, hogy úgy érezzük, mintha korlátlanul
lenne pénzünk.", példaképpen elmondta, hogy "
hétéves korában, ha édességet akart venni,
kétdolláros órabérért, hat órán keresztül kellett
leveleket gereblyéznie a család birtokán. Ha
gyomot irtott, minden kihúzott szálért 25 centet
kapott. Zsebpénze 25 cent volt hetenként. Ennek
felhasználásáról üzleti könyvet kellett vezetnie,
amelyet apja hetente ellenõrzött. Pontatlan
könyvelésért 10 cent, büntetés járt" E póz
átlátszóságát nem volt nehéz felismerni. Az
"öreggel" folytatott személyes beszélgetések
alapján Jung, egyik elõadásán, amit a zürichi
egyetemen tartott, így jellemezte õt " Az
egyetlen dolog, ami ennek a tudatnak a
sivatagából kiemelkedik az Én. Õ az abszolút
egocentrikus, aki az egész világot önmagán
keresztül ítéli meg. Olyannyira, hogy mindenkit
egyszeruen gonosznak tart, akinek érdeke
ellenkezik az övével. " ezen az elõadásán Jung
"tudatgrafikonokat" rajzolt a táblára, a kor
néhány híres emberérõl. Bemutatta, hogy mindközül
a Rockefelleré a legegyszerubb
18
A birtok Amerikában a Rockefellerek
létesítettek elõször olyan, (több tízezer
holdas!) birtokot, amelyen a család minden
tagjának külön palotája emelkedett. Ez a birtok
ma is megvan, nem messze New York-tól. A neve
Kykuit. Magas falak, tömör vaskapu, fegyveres
õrség, és rendõrkutyák védik a betolakodóktól. A
fõépület, egy ötvenszobás, György korabeli
stílusban épült gránitpalota. Ma már senki nem
lakik benne. A fivéreknek megvolt a maguk
különálló kastélya a birtokon, és persze
megszámlálhatatlan más rezidenciájuk, egyéb
helyeken.
19
Kykuit
20
Kykuit Az épület ill. a birtok neve ó holland
nyelven kilátót jelent. A Westchesterben levo 40
szobás épületet az olajmágnás John D.
Rockefeller Sr. és a fia, John D Rockefeller Jr.
építtette. és a harmadik generációs családtag,
New York Állam kormányzója és az Egyesült Államok
alelnöke, Nelson Rockefeller gazdagította. Az
épület négy nemzedéken át volt a Rockefeller
család otthona.
21
Rockefeller túrakocsija 1918.
22
A Rockefeller birtok ebédlojében elhelyezett
festmény John D. Rockefeller festett portréja. A
képet John Singer Sargent (1856-1925), korának
legelismertebb portréfestoje festette 1917-ben.
A kép elott kétoladalt látható madarak meisseni
porcelánból készültek.
23
Balról jobbra Hirondelle D'Amour reprodukció
(nagyobb mint az eredeti, 1934, Joan Miro által
festett (1893-1983) spanyol, amit 1976-ban Nelson
Rockefeller a Modern Muvészetek Múzeumának
adományozott.) Portrait Nelson Aldrich (Abby
Aldrich Rockefeller apja), 1911, Anders Zorn svéd
festo által (1860-1920), Olaj-vászon. Ablak
elott Fahua Ware, Ming Dynasty (1368-1644). A
Music Room elorészében, eloszoba-fobejárat.
24
Balról jobbra Abraham Lincoln portréja, 1865,
Joseph Alexander Ames által (1816-1872),
amerikai. Olaj a vásznon George Washington
portréja, Gilbert Stuart által (1755-1828),
amerikai. Olaj a vásznon és Athene portréja.
Olaj a vásznon. Tükör elott Teve és tevehajtó ,
T'ang Dynasty (618-906). Porcelán.
25
Rövid séta a Rockefeller birtok parkjában
26
(No Transcript)
27
(No Transcript)
28
(No Transcript)
29
Szökokút az eloudvarban. Foalak Oceanus római
isten. A három mellékalak a a Nílust, az
Euphratest, és Ganges folyót szimbolizálja. 1913-1
914.
Noi aktok Elie Nadelman (1882-1946), lengyel
származású amerikai szobrászmuvész bronz szobra
1949.
30
Max Bill, (1908-1994.) svájci szobrászmuvész
alkotása Térben levo háromszögu felszín. Gránit.
1962.
31
Rózsakert
32
A dinasztia Jelenleg a harmadik generáció
uralkodik. Az alapító fia után, annak öt fia, és
egy lánya kapta meg a vagyon feletti rendelkezés
jogát, amely hivatalosan, rajtuk kívül
alapítványok, és különbözõ létesítmények
szövevényes tulajdonában van. (Ez utóbbi az adó
megtakarítások miatt. Pl. a jótékonysági
alapítványok adókedvezményt kapnak.) Jellegzetes,
hogy a család tagjai általában nem fizetnek
örökösödési adót. Hagyománnyá vált ugyanis, hogy
a dinasztia mindenkori tagjai "elajándékozzák"
vagyonukat az utódaik számára, és így formailag
szegényen halnak meg. (Az ajándékozási adó
lényegesen kevesebb, mint az örökösödési) Ez azt
a látszatot kelti, mintha a vagyon egyre jobban
szétterülne, a birodalom irányítása egyre
személytelenebbé válna. Idõközben a Standard Oil
of New Jersey is nevet változtatott, belõle lett
az Exxon.
33
A testvérek közül III. John D. Rockefeller
irányítja az alapítványokat, jótékonysági
intézményeket, amelyek mind a politikai befolyás,
mind az adók szempontjából rendkívüli
jelentõséget kaptak. David Rockefeller vált a
dinasztia üzleti kulcsemberévé. Az õ kezében volt
a Chase Manhattan Bank, amely más
olajmonopóliumok (pl. Shell, British Petróleum)
pénzügyeinek intézésében is döntõ szerepet
játszik. Birtokára sorozatban érkeztek a külföldi
államfõk látogatóba (miniszterelnökök, királyok,
császárok), és pártállás nélkül, az USA
politikájának irányítói. A harmadik testvér
Laurence (1910- 2004) az új beruházásokról dönt.
A negyedik, Nelson pedig a dinasztia "látható
megbízottja". Õ 1979.-ben (70 éves korában) halt
meg. Négyszer volt New Jersey kormányzója, Ford
elnöksége idején pedig alelnöki tisztet töltött
be. 1940.-ben belépett Roosevelt elnök
kormányába, és õ dolgozta ki az USA második
világháború utáni latin-amerikai politikájának az
alapelveit. 1952.-ben õ választotta ki az USA két
külügyminiszterét (Dean Rusk, és Kissinger) !
Amikor Nixont elnökké választották, felajánlotta
a Nemzetbiztonsági Tanácsadói tisztséget
Kissingernek, aki nyomban David Rockefellerhez
sietett, s csak az õ fejbólintása után fogadta el
a felkínált állást. Tehát nem túlzás azt mondani,
hogy Kissinger (akit a Harvardról emeltek ki),
volt a dinasztia megbízottja a politikai hatalom
látható csúcsain Nixon bukása után rövid
ideig Ford következett, aztán Carter. Ám ennek a
kabinetnek is az egyik "szürke eminenciása"
(Zbigniew Brzezinski) is a Rockefeller család
felfedezettje volt
34
A Rockefeller családfa
35
A Rockefeller fivérek
David Rockefeller (1915-  ), Winthrop Rockefeller
(1912-73) John Davison Rockefeller, Jr.
(1874-1960),) Nelson Rockefeller (1908-79),
Laurance Rockefeller (1910- 2004)
A Rockefeller fivérek egy kolosszális vagyon
örökösei, kik mérhetetlen gazdagságukat a
hatalom és presztízs szövetségén alapuló - New
World Order ( Új Világrend) - létrehozására
használták.Balról jobbra David, a Külkapcsolati
tanácsnak és a Chase Manhattan Bank
Igazgatótanácsának elnöke Winthrop John D az
emberek irányításának vezéralakja Nelson a
politikus Rockefeller és Laurance. A tervezés
évei és a kampány után egy ragyogó puccs
következtében Nelson Rockefeller választási
kockázat nélkül került a Fehér Házba.
36
Ami az iskoláskönyvekbol kimaradt
Háttér A valóság sohasem az, aminek látszik,
mert a sors a sorssal cinkosan összejátszik.
A Rothschild család pénzhatalomi
törekvéseinek eredményeként 1885-re világuralmi
helyzetbe jutott és ma londoni politikai
csoportja, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye
szabja meg az Egyesült Államok l900-ra
visszaállított gyarmati kormányának irányvonalát
.  A gyarmati, avagy megszálló kormány foképp a
Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének
kirendeltségét képezo Külügyi Kapcsolatok
Tanácsán és a kormány muködését, az oktatási
intézményeket, a tömegtájékoztatást, a vallást és
a tagállamok törvényhozásait ellenorzo
Rockefeller Alapítványon keresztül érvényesíti
akaratát. Az amerikai gyarmatlakók szabad
választásokat tarthatnak, melyek keretében minden
joguk megvan hozzá, hogy a Rockefeller
Szindikátus által kiválasztott és pénzelt két
jelölt egyikére szavazzanak .  A demokrácia
ezen érzelgos színjátéka szolgál legtöbb amerikai
meggyozésére, hogy valóban szabadon választja meg
vezetoit. Philadelphiában még egy repedt
Szabadság Harang is van ennek bizonyítására .  Az
amerikai fiatalok 1900-óta szabadon
elmasíroztathatók, hogy Hégeli háborúban
pusztuljanak el, ahol mindkét fél a világrendtol
kapja utasításait. Szabadon lehet befektetni a
tozsdén, ahol a csak az Angol Nemzeti Banknak
számadással tartozó Szövetségi Tartalékrendszer
(U.S. Nemzeti Bank) szabályozza a napi forgalmat,
az árakat és a pénzegység értékét .  A Szövetségi
Tartalék fennen hirdeti a kormánytól való
függetlenségét, de ez az egyetlen függetlenség
amivel valaha is rendelkezett.
37
Egyes neves történészek véleménye szerint a
Rockefeller Szindikátus olyan eros
gazdasági-politika befolyást gyakorol az Egyesült
Államokra, hogy gyakorlatilag az ország a
szindikátus diktátumai alatt él Ha fényt
derítünk a Rockefellerekre, mint lényegében
világkormányt képezo, idegen hatalom ügynökeire,
felismerhetjük, hogy nem pusztán pénzszerzésre
elszánt csoportot alkotnak, hanem egy olyan
szövetséget, amely az amerikai nép feletti
gyarmattartói hatalom fenntartására kötelezte el
magát .  Tehát John D Rockefeller megszállott
kapzsikénti minosítése (melyben egyébként boséges
társasága van) csupán elhomályosítja azt a tényt,
hogy a Rothschildokhoz tartozó National City Bank
of Cleveland által nyújtott - amerikai
olajmonopóliumát lehetové tévo - finanszírozás
kezdetétol Rockefeller többé már nem volt önálló
hatalom és ugyanígy a Rockefeller Szindikátus
egyetlen része sem. Tudjuk, hogy a szindikátussal
szoros kapcsolatban álló Cosa Nostra (avagy
maffia) bizonyos önállósággal rendelkezik a
nemzeti direktorok által az egyes családoknak
kiosztott területeken, de ettol függetlenül,
mindig teljes felügyelet alatt állnak és
felelosek a hatáskörük alá tartozó területeken
történtekért. Hasonlóképpen, a Rockefeller
Szindikátus is világosan meghatározott befolyási
körökben tevékenykedik. A jótékonysági
szervezetek, az üzleti vállalkozások és az
irányvonal-meghatározó csoportok mind azonos
végrehajtás alá tartoznak, és a szindikátus egyik
ága sem léphet önállóan, vagy alakíthat ki saját
irányvonalat. A Rockefeller Szindikátus a világ
pénzügyi szerkezetének ellenorzése alatt muködik,
ami azt jelenti, hogy ügyes pénzügyi
manipulációkkal bármikor értéktelenné teheto a
vagyona Ez a legfobb ellenorzés, mely
biztosítja, hogy senki se léphessen ki a
szervezetbol, mert nemcsak hogy megfosztanák
vagyonától, de azonnal gyilkost is bérelnének
eltüntetésére. Igazságügy-minisztériumunk nagyon
is jól tudja, hogy az Egyesült Államokban muködo
terroristák a világrend ügynökei, de bölcsen
kerüli e tény említését.
38
A világ pénzügyi felépítése egyáltalán nem
ismeretlen, vagy rejtett szervezet .  A
következokbol áll A fobb svájci bankok a régi
Velence-Genova banktengely utódai a világ gabona
kereskedelmének öt családja az Angol Nemzeti
Bankba tömörülo Brit Kombinát, ami a Rothschildok
és az Oppeinheimerek égisze alatt muködik, és a
Royal Bank of Canada-n és a Bank of Montreal-on
keresztül gyarmati ellenorzést tart fenn Kanada
felet (Bronfmanok, Belzbergek, Reichmanok a
kanadai helytartók) az Egyesült Államok
Szövetségi Tartalékrendszere, az ópium
kereskedésbol vagyont szerzett Bostoni Brahmin
családok, a Rockefeller szindikátus, aminek része
a Kissinger-hálózat, a Chase Manhattan Bank, az
American Express. Látható, hogy a Rockefeller
Szindikátus a világ pénzügyi rendszerének alján
van, akkor hát miért ilyen fontos? Mert ez az
amerikai gyarmat végrehajtó gépezete .  Maga a
Rockefeller család - a Morganokhoz, Schiffekhez,
Warburgokhoz hasonlóan - jelentoségtelenné vált,
de a nevük alatt létrehozott gépezet teljes
gozzel üzemel .  A Háromoldalú Bizottság
felállítása óta David Rockefeller a világrend
egyfajta futáraként muködik és foként
végrehajtási utasításokat továbbít a kommunista
tömbbe. Laurance Rockefeller az Orvosi Monopólium
irányításában tevékenykedik, de trópusi nyaraló
helyek muködtetése képezi fo érdeklodési körét . 
Ok ketten maradtak a szerencsés ötbol, John
Rockefeller Jr. és Abby Aldrich öt fiából .  John
Rockefeller Jr. egy tucsoni intézetben halt meg
és gyorsan elhamvasztották .  John D. Rockefeller
III. titokzatos balesetben vesztette életét New
York-i otthona közelében.  A nagypapa után
elnevezett Nelson Rockefeller egy TV zsurnaliszta
karjai közt hunyt el.  Késobb kiderült, hogy nem
is egy zsurnaliszta volt, hanem ketto.  A
halálozásról órákig hallgattak és az a hír járja,
hogy Nelson kolumbiai kábítószer kapcsolatára
támadt, mert több millió dollárnyi hasznot nem
osztottak fel megfeleloen.  Winthrop Rockefeller
alkoholistaként végezte, fekete barátja ölében . 
39
Harry Reasoner a TV-ben megkérdezte tole,
miért költözött el New Yorkból Arkansasba?
Winthrop azt válaszolta, hogy fekete barátja nem
volt hajlandó New Yorkban élni.  E barátság
megörökítésére Winthrop bokezuen adományozott
néger ügyekre és többek között o adta az Urban
Leage épületét New York keleti felének 48.
utcájában.  Az épület második emeletén emléktábla
jelöli ezt. A tábla felirata ez lehetne
Hadrianustól az o Antoniusának. Természetesen
a Rockefellereknek még mindig jelentos befolyása
van, azonban a szindikátus fo diktátumait már más
kápók adják, akik számára ok csupán a hatalom
látható képviseloi. David Rockefeller személye
révén a családot Szovjetunió elso számú
családjának is nevezik.  Csak o és Armand Hammer
rendelkezik a moszkvai repüllotér állandó
leszállási engedélyével, mások úgy járnának mint
KAL 007-es járat. Mint a Rockefeller családi
vagyon, mint pedig a szindikátus alapítványaiban
rejlo jelentos összeg gyakorlatilag a kormány
ellenorzésén kívül áll.  A Fortune folyóirat
1986. augusztus 4-én megjegyezte, hogy a John D.
Rockefeller által 1934-ben felállított célvagyon
értéke ma 2,3 milliárd dollár .  Egy másik 200
milliót az Abby Rockefeller ág javára tett félre.
A Fortune 1986-ban 3,5 milliárdra becsülte a
teljes Rockefeller vagyont, amibol 900 millió
volt ingatlanokban és értékpapírokban. Az a
hír járja, hogy a Rockefellerek eladogatják New
York-i birtokaikat és nyugaton, foként Phoenix
közelében fektetnek be.  Talán tudnak valamit,
amit mi nem? Bár a Rockefeller vagyon az öreg
John D kapzsiságának és könyörtelenségének
tudható be, eredete kétségtelenül a National Bank
of Cleveland támogatásához vezetheto vissza.  Egy
kongresszusi jelentés megállapította, hogy a
National Bank of Cleveland a három amerikai
Rothschild bank egyike. A vagyon kialakulásában
szerepet játszott még az is, hogy John D
alávetette magát Jacob Schiff irányításának.
40
A National City Banktól kapott pénzzel John
Davison Rockefeller (1839-1937) hamar kiérdemelte
a legkönyörtelenebb amerikai címet. Több mint
valószínu, hogy könyörtelensége volt az, ami
felkeltette a Rothschild-ház iránta való
érdeklodését. Rockefeller gyorsan felismerte,
hogy a rövid ido alatt óriási haszonnal
kecsegteto olajfinomítási üzletben zabolátlan
verseny uralkodik .  A megoldás egyszeru volt
összezúzni a versenytársakat .  Pusztán üzleti
szükséglet volt Rockefeller monopóliumért való
hírhedt odaadása.  Rockefeller hadjáratot
indított a versenytársak kiszorítására. Több
fronton is támadott, ami jó tanulság lehet a
jövobeli vállalkozók számára. Eloször elküldte
fullajtárját (kirol nem tudták, hogy neki
dolgozik), hogy próbálja meg készpénzért olcsón
megvenni a versenyzo finomítót. Ha elutasították
az ajánlatot, támadás indult a finomító ellen egy
másik finomító részérol, mely erosen alul kínálta
olaját. Munkásai esetleg egyszeriben beszüntették
munkát. A munkaero szakszervezetek általi
ellenorzése mindig is Rockefeller egyik
alapeszköze volt, akárcsak a Szovjetunióban, nála
is ritkán volt munkaero gond.  Ha mindezek nem
hoztak eredményt, Rockefeller szomorúan
eroszakhoz folyamodott megverték a rivális
munkásokat, vagy egyszeruen felgyújtották a
finomítót. Ezek a módszerek bizonyították a
Rothschildok elott, hogy jó emberükre akadtak
Clevelandbe küldték képviselojüket, Jacob
Schiffet, hogy segítsen Rockefellernek a további
terjeszkedésben. Ebben az idoben a J. P. Morgan
és a Kuhn, Loeb bankházon keresztül a
Rothschildok kezében volt az Egyesült Államok
vasútjainak 95-a . 
41
A South Improvement Company nevu cég
közbeiktatásával, Schiff kidolgozott egy
visszatérítési ügyletet Rockefeller
számára. Késobb kiderült a turpisság, de akkorra
már Rockefeller gyakorlatilag kizárólagos
hatalmat ért el az USA olajipara felett.  Egyik
áldozatának lánya, Ida Tarbell írta a Standard
0il Trust elso jelentos leleplezését. A magát
trösztrombolónak kikiáltó Theodore Roosevelt
azonnal elítélte Ida Tarbellt mint
botrányhajhászt. A valóságban Roosevelt a
Standard Oil és más óriás trösztok további
hatalmát biztosította. Az elkövetkezo fél
évszázadban a szocialista propagandisták
rendszeresen készítettek gúnyrajzokat John D
Rockefellerrol, mint a könyörtelen kapitalista
megtestesülésérol. De ugyanakkor az American
International Company-n keresztül o volt
kommunista világmozgalom fo finanszírozója. 
Rothschild család világhatalma ellenére, a
népharag csak John D Rockefellert és John
Pierpont Morgant érte el.  A valós helyzet
felfedoinek egyike volt a Truth folyóirat, mely
1912. december 16-án következoket írta Schiff
úr a nagy magán bankház, a Kuhn, Loeb és
Társainak vezetoje, ami az óceán innenso oldalán
a Rothschild érdekeket képviseli.  Schiff urat
pénzügyi stratégaként tartják számon, ki már évek
óta az óriási személytelen hatalom, a Standard
Oil pénzügyminisztere. Sokat mondó, hogy az író
még csak meg sem említi Rockefeller nevét. A
valós helyzet elfedettsége miatt az amerikaiak
viszonylag könnyen elfogadták a tényt hogy a
Rockefellerek képezik az ország elso számú
hatalmát. A mítosz a hatalom látszatát öltötte
magára a Rockefeller olajtröszt hadiipari
komplexummá vált, a Rockefeller Orvosi Monopólium
ellenorzést nyert a nemzet egészségügyi rendszere
felett, az egymásba kapcsolódó adómentes
intézmények hálózatát képezo Rockefeller
alapítvány pedig hathatósan markába kaparintotta
a nemzet oktatási és vallási életét. A mítosz
elérte célját és elfedte a valódi irányítókat, a
Rothschildokat.
42
Egy idoben konzervatív körökben új legenda
kapott szárnyra Az ügynökök által terjesztett
mese sok buzgó hivore talált, mert a világ népeit
elnyomó monolitikus hatalom szakadásáról beszélt.
Ezen felfedés szerint életre-halálra meno
küzdelem alakult ki a Rockefellerek és a
Rothschildok között.  E mellbevágó fejlemény
folytán egyik vagy másik csoport - attól függoen
hogy melyik ügynök mit hazudott - hatalmába
kerítette a Szovjetuniót és fel fogja használni a
másik megdöntésére. A Rockefeller család
tagjainak hirtelen halálát hozták fel e küzdelem
bizonysága képpen, de egyetlen Rothschildról
sem hallotta senki, hogy áldozatul esett volna.
Teljesen figyelmen kívül hagyták az általános
felfogást, miszerint Nelson Rockefellert azért
ölték meg, mert elvesztette a kolumbiai kartell
több millió dolláros nyugtáit, és azt a tényt,
hogy a többi Rockefeller haláleset sem mutatta
esetleges Rothschild kapcsolat nyomát. Nehéz
elképzelni, hogy valaki olyan tájékozatlan
legyen, hogy elhiggye, a Rockefellerek
megkísérlik átvenni a hatalmat a Rothschildoktól
olyan idoben, amikor a család befolyása egyre
inkább hanyatlott, pénzügyeiket Richardson
Dilworth, jogi ügyeiket pedig John McCloy
intézte. A család egyetlen intézoje sem lett
volna hajlandó hatalmi harcba bocsátkozni, hiszen
csupán csak heti fizetésükért dolgozó, névtelen
gondnokok voltak.  Mindazonáltal sok reménykedo
amerikai kapott a tetszetos gondolat után, hogy a
Rockefellerek most már jó hazafiak, kik hajlandók
mindent kockára tenni, hogy megdöntsék a
Rothschildokat. Meglepoen, e veszedelmes mese
közel tíz évig tartotta magát mielott eltunt a
történelem furcsaságai között.
43
A kereskedoi pályafutását hibás fegyverek
eladásával kezdo J.P. Morganhoz hasonlóan (a
híres 11 karabély esete a hadsereggel), John
David Rockefeller is polgárháborús
nyerészkedéssel indította üzleti tevékenységét.
Nagy haszonnal Harknes brandyt árult a szövetségi
csapatoknak (észak) és így szerezte a kezdo pénzt
olaj vállalkozásához. Az olajüzlet iránti
érdeklodése magától értetodo, hiszen apja,
William Rockefeller, évekig olajban utazott . 
William Rockefeller azután lett olaj vállalkozó,
hogy a Pittsburg melletti Tarentumban 1842-ben
felfedezték, a sókutak tele vannak olajjal.  A
kutak tulajdonosa, Samuel L Kier, üvegbe töltötte
az olajat és gyógyítási célokra árulta.  William
Rockefeller volt egyik elso forgalmazója .  A
medicinnek eredetileg Kier Varázsolaja volt
neve. Rockefeller saját címkét nyomatott, Rock
Oil és Seneca Oil névvel .  Seneca egy
közismert indián törzs neve volt .  Rockefeller
akkor érte el legnagyobb hasznát és hírhedtségét,
amikor ünnepelt rákszakértoként hirdette magát. 
Nem csoda, hogy unokái a világ leghíresebb
rákkezelo központjának titkos irányítóivá váltak,
és olyan területekre irányították az adományi- és
kormánypénzeket, ahol csakis az Orvosi
Monopóliumnak lehetett haszna belole. Pályája
során William Rockefeller semmiféle állítástól
sem riadt vissza Szavatolta minden, nem túl
elorehaladott rák kúrálását és üvegenként 25
dollárért árulta csodás elixírjét. Ez akkoriban
kéthavi bér volt .  A varázsital nem volt más,
mint néhány közismert vizelethajtó hígítása. E
vásári kikiáltó aligha képzelhette, hogy utódai a
történelem legnagyobb orvosi monopóliumának
irányítóivá lesznek
44
Mint utazó vásáros, William Rockefeller olyan
pályát választott, ami lehetetlenné tette a
rendezett családi életet. Fia, John, alig látta
és ez sok lélekbúvárt arra késztetett, hogy
feltételezze, talán ez volt az oka John D
Rockefeller késobbi pénzorült zsarnokká
válásának, ki majdnem egy évszázados
monopolisztikus tevékenysége alatt azon
ármánykodott, hogy milliókat elnyomorítson,
megmérgezzen és megöljön. Még a sírból
visszanyúlva is borzalmas, pusztító hatást
gyakorol az amerikai életre. Aligha vitatható,
hogy az amerika történelem legsátánibb alakja
volt. Régi igazság, hogy minden befolyásos
amerikai családban akad egy-két lótolvaj. A
Rockefeller család esetében ez több is mint igaz.
William élete során hoségesen követte Kánaán
akaratát szeresd a rablást, szeresd a
bujálkodást . Számos lólopás miatt kiadott
körözés után menekülnie kellett, míg végül
teljesen eltunt, hogy William Levingstonként
keljen új életre. E nevet élete végéig
megtartotta. Joseph Pulitzer New York World-jének
egyik tudósítója kivizsgált egy értesülést és
utána közzétette, hogy 1906. május 11-én az
Illinois állambeli Freeportban elhunyt William
Avery Rockefeller és William Levingston néven
jeltelen sírba temették. William Rockefeller
gyógyszerész szakmája elosegítette kedvenc
foglalkozását, a ló lopást. Minthogy másnapra már
másik megyében volt, nem jelentett gondot kocsija
után kötni egy szép paripát és útnak indulni.
Foglalkozása segítette szoknyavadászkodását is.
Számos alkalommal követett el bigámiát és
látszólag féktelen volt szenvedélye. 1849.
június 28-án a New York-i Cayuga-ban körözést
adtak ki ellene egy szolgáló lány megeroszakolása
miatt.
45
Késobb a New York-i Oswego-ban élt, de valami
miatt onnan is távoznia kellett. Csodás kúráló
szerének eladásából nem volt nehéz finanszíroznia
élvhajhászatát.  Másik terméket is árult, a
Csodatevo Kenocsöt, amiért üvegenként csupán két
dollárt kért. Ez lepárlás után visszamaradt
paraffinból, kenoolajból és kátrányból készült.
William Rockefeller kezdeti csoda olaja megmaradt
egészen az utóbbi idokig, mint a Nujol nevu
fozet. Ez foképp petróleumból állt és
hashajtóként árulták. Közismert, hogy a Nujol
csupán új olajat jelento, hirdetési név.  E szer
elvonta a szervezettol a zsíroldó vitaminokat,
mert a bélfalra lerakodva megakadályozta, hogy
azok felszívódjanak a szervezetbe .  Az
egészségük miatt aggódók megpuhítása végett
karotint adta hozzá, de ez mit sem ért. A
Standard Oil egyik leányvállalata, a Stanco,
készítette a Nujol-t. A cég egyetlen másik
terméke, az azonos telephelyen készült Flit nevu
híres rovarirtó szer volt. Az érdekütközés
szabadabb értelmezésének idején szenátus a Nujol
névtol Visszhangzott. De aligha lehetett volna
szó érdekütközésrol, mert a házaló Royal S
Copeland szenátornak soha nem volt más érdeke,
mint a Rockefellerek szolgálata. Rockefeller
tette meg New York-i egészségügyi miniszterré és
késobb o pénzelte szenátus korteskedését
is. Copeland üzletelése meglepte még a
legfásultabb washingtoni újságírokat is . 
Szenátusi pályafutását a Nujol hirdetésének
szenelte. Minden napját hangosbeszélon leadott
Nujol programmal kezdte, amiért évi 70000 dollárt
kapott. Az 1930-as években ez az összeg több
volt mint az elnök fizetése. Copeland
szenátor számos gúnynevet kapott nyerészkedése
miatt Gyakran nevezték az Amerikai Orvosi
Szövetség szenátorának, mert annak minden
tervezetét lelkesen támogatta .  De közelebb állt
a valósághoz a Standard Oil szenátor megnevezés.
46
Lehetett rá számítani, hogy minden olyan
törvényjavaslatot támogat, ami hasznot
eredményezhet a Rockefeller monopóliumnak.  Az
1938-as élelmiszer és gyógyszer törvény
kongresszusi meghallgatása alatt Leonor Sullivan
bírálta a törvényjavaslat útját egyengeto
Copeland szenátort és azt állította róla, hogy a
vita során elismerte, a szappannak azért kell
törvény alóli kivételnek lennie, mert különben az
ország legnagyobb hirdetoit képezo, szappan
gyártók csatlakoznának a törvényjavaslatot
ellenzo iparágakhoz. Sullivan asszony
panaszkodott, hogy a törvényben a szappant
nem-kozmetikai cikknek nyilvánították. A
hajfestékgyártók pedig engedélyt kaptak tudottan
veszélyes anyagok árusítására, csak a dobozra
kell majd figyelmeztetést tenniük. De melyik no
látja a fodrásznál a dobozon lévo
figyelmeztetést? Apjához hasonlóan, John D
Rockefeller is megszállott volt, de nem a nok
után futkosott hanem a pénz után és teljesen
átadta magát a vagyon- és hatalomszerzésnek
Azonban a Rockefeller hatalomvágy eredményei - az
olajmonopóliumot lehetové tevo visszafizetési
húzás, az alapítványok törvényesítése, a központi
bank, a kommunista világforradalom, az orvosi
monopólium - a Rothschildok vagy európai társaik
elképzelése alapján jöttek létre. A
Rockefellerrol szóló feljegyzések egyike sem
említi, hogy ezen indítványok bármelyike is tole
származott volna.  Az adómentes alapítványok
elképzelésével a Rothschild kegyenc, George
Peabody állt elo 1865-ben. A Peabody Oktatása
alapítványból lett késobb a Rockefeller
Alapítvány. Valószínutlen, hogy akár még John D
Rockefeller ördögi agya is képes lett volna
ilyesmi kiötlésére. A társadalomtörténészek úgy
jellemzik a 19. század végét - a jótékonysági
alapítványok és a kommunizmus felvirágzásának
korát - mint a történelem, kerék feltalálásához
hasonló jelentoségu lapját.
47
Patkányok által kifejlesztett elgondolás volt
ezen új felfedezés - merthogy a patkányoknak
végül is magas értelmi képességük van -, mely
által egy darab sajt segítségével csapdába
ejthetik az embereket. A szocializmus és minden
más kormány program egyszeruen azt jelenti, hogy
a patkány a csapdába tesz egy darab sajtot és
embert fog magának. Wright Patman, a Ház
Banktevékenységi és Fizetoeszköz Bizottságának
egykori elnöke, a képviseloházban kijelentette, a
Rockefeller Alapítvány felállítása hatásosan
elszigetelte a Standard Oilt a versenytársaktól.
A vállalat ellenorzéséhez szükséges
részvénytömeget kivonták a piaci manipulációkból
és a versenytársak általi esetleges felvásárlás
elol. Ezzel egy idoben a Standard Oil mentesült
legtöbb adó alól, ami a lakosság számara újabb
terhet jelentett .  Az általános Oktatási
Tábla szabadalomlevelét egy Rockefeller rokon,
Nelson Aldrich, a köztársaság párti szenátorok
vezetoje vitte dulore. A Rockefeller Alapítvány
szabadalomlevele viszont kissé nehezebb diónak
bizonyult. Rockefeller monopolisztikus
tevékenységét széleskörben bírálták és az
alapítványban hasznának adómentesítésére tett
kísérletet láttak. A szabadalomlevelet végül is
1913-ban sikerült elfogadtatni. (Megjegyzendo a
szabadkomuves 13-as szám. 1913 volt a
jövedelemadó és a Szövetségi Tartalék éve is.) A
szabadalomlevél ügyét Robert E Wagner (egy másik
Standard Oil szenátor, merthogy volt belolük
boven) intézgette. Az elfogadás után pedig John D
Rockefeller, John D Rockefeller Jr, Henry Pratt
Judson (a Rockefeller által alapított Chicago
Egyetem elnöke), Simon Flexner (a Rockefeller
Intézet igazgatója), Starr Jameson (Rockefeller
személyes tanácsadója), Charles W Eliot (a
Harvard elnöke) szépen odakanyarította nevét a
szabadalomlevélre.
48
Annak ellenére, hogy a közfelháborodás elott
meghajló Legfelso Bíróság 1911-ben feloszlatását
rendelte el, a Rockefeller olaj monopólium
továbbra is virágzik és ma már 125 éves .  Az
utódvállalatok ellenorzése nem jelentett gondot a
Rockefeller érdekeltségek számára. A család
kezében maradt minden új cég részvényeinek
2-a, a Rockefeller alapítványok pedig 3-ot
kaptak. A család így minden vállalatban 5-os
érdekeltséghez jutott. Nagy részvénytársaság
esetében általában egy százalékos érdekeltség is
elegendo a végrehajtó hatalom gyakorlásához.
A Rockefellerek üzleti érdekbol kapcsolódtak a
kommunista világforradalom támogatásába. Egy
kongresszusi vallomásból kiderült, hogy
Rockefeller nagy összegeket küldött Leninnek és
Trockíjnak az 1905-ös forradalom pénzelésére.
Bankára, Jacob Schiff, elozoleg a japánokat
finanszírozta az Oroszország elleni háborúban.
Schiff megbízottja, George Kennan húsz évet
töltött a cár elleni forradalmi tevékenység
elomozdításával. Az 1905-ös forradalom elbukása
után Lenint Svájcban talonba tették. Trockijt az
Egyesült Államokba hozták, ahol Bayonne-ban, egy
Standard Oil birtokon élt díjmentesen. Amikor a
cár lemondott, hajóra tették Trockijt és 270 New
York-i forradalmár társát. Rockefeller Wilson
elnöktol különleges útlevelet szerzett számára és
melléadta Lincoln Steffens-t, hogy biztosítsa
oroszországi visszatérését .  Az utazási
költségekre Rockefeller 10000 dollárt adott
Trockijnak. 1917. április 13-án a hajó
megállt Halifax-ben, s a kanadai titkos szolgálat
emberei azonnal letartóztatták Trockíjt. Az eset
nemzetközi üggyé vált és több ország vezeto
politikusa hevesen követelte Trockíj szabadon
bocsájtását. Lloyd George miniszterelnök sietve
táviratozott, hogy Trockijt azonnal engedjék
szabadon -rá se hederítettek
49
Végül is a Rockefellerek huséges dilijankója,
Mackenzie King, késobbi kanadai miniszterelnök
közbelépésére engedték szabadon Trockijt. King
már jó ideje a Rockefellerek munkaero szakértoje
volt. Tehát az oroszországi befolyásával
fennhangon büszkélkedo Armand Hammer
Rockefellerhez képest szinte jelentéktelen a
világkommunizmus támogatásában. A Marx Rothschild
házzal való kapcsolatából eredo kommunizmus
vonzotta Rockefellert, mert meglátta mi az -a
legvégso monopólium, ami nemcsak a kormány, a
pénzrendszer és minden tulajdon feletti
ellenorzést jelenti, de korporációkhoz hasonlóan,
önmagát állandósítja. A kommunizmus a
Standard Oil monopolisztikus felfogásának ésszeru
továbbfejlodése. A világmonopólium elérésének
fontos lépése volt amikor a Rothschildok
felállították a nemzetközi gyógyszer és vegyszer
kartellt, az I.G. Farben-t. E céget úgy tartották
számon, mint állam az államon belül. 1925-ben
jött létre Interessen Gemienschaft
Farbenindustrie Aktien gesellschaft néven, de
általában csak mint I.G. Farben, vagy a Kartell
emlegették. Az elgondolás 1904-bol eredt, amikor
a hat legnagyobb német vegyigyár - Badischce
Anilin, Bayer, Agfa, Hoechst, Weiler-ter-Meer,
Greisheim-Electron - tárgyalásokat kezdett
kartell alakításáról. A Rothschildok németországi
képviseloje, Max Warburg adta az indító
gondolatot és az anyagi támogatást. Warburg az I.
világháború alatt a titkosszolgálat vezetoje és a
császár pénzügyi tanácsadója volt. A háború
után a császár lemondott, de Warburg nem ment
vele hollandiai számuzetésébe. Ehelyett az új
kormány pénzügyi tanácsadójává vált .  (A
királyok jönnek és mennek, de a valódi uralkodók,
a bankárok, maradnak.)  
50
Mialatt a párizsi béketárgyalásokon
Németországot képviselte, Max kellemes órákat
töltött testvérével, Paul Warburggal, aki a
szövetségi tartalék törvényének megszerkesztése
után most Wilson elnöknek adott pénzügyi
tanácsokat. Az I.G. Farben vagyona hamarosan
elérte a 6 milliárd márkát és valami 500 vállalat
állt irányítása alatt. A cég elso elnöke Carl
Bosch professzor volt. Az I.G. Farben már a
Weimari Köztársaság ideje alatt kezdett szoros
kapcsolatokat kiépíteni Adolf Hitlerrel, pénzt és
politikai támogatást nyújtván pártjának. Az I.G.
Farben sikere felkeltette más gyárosok figyelmét
is. Henry Ford leányvállalatot nyitott
Németországban, melynek 40-át az I.G. Farben
vette meg. Az I.G. Farben azután a Standard Oil
of New Jersey-vel társulva amerikai
kirendeltséget nyitott American I.G. néven. E cég
igazgatói között volt Walter Teagle (a Standard
Oil elnöke), Paul Warburg (a Kuhn Loeb-tol) és
Edsel Ford (Henry Ford fia). John Foster Dulles
(a Sullivan and Cromwell irodától) lett a cég
jogásza és gyakran utazgatott New York és Berlin
között. Dulles társa, Arthur Dean ma a 40 millió
dolláros Teagle Alapítvány igazgatója. Dean
tevékenyen részt vett a leszerelési tárgyalások
színfalak mögötti megbeszéléseiben és számos
vállalat, többek között a Rockefeller tulajdonú
American Ag Chem, American Solvay American
Metal igazgatója volt. Egy idoben Dean vezette a
Hochschild Alapítványt, a Külügyi Kapcsolatok
Tanácsát, az Ázsia Házat, a Carnegie Alapítványt
és a Sloan Kettering Rákközpontot. 1930-ban a
Standard Oil németországi alkohol monopóliumot
vásárolt. Az I.G. Farben készítette elo az
ügyletet. Hitler hatalomra jutása után
Rockefeller elküldte sajtófonökét, Ivy Lee-t,
hogy tanácsadóként szolgáljon Németország
felfegyverzésében. A Standard Oil ezután
finomítókat épített Németországban és a II.
világháború alatt folyamatosan olajat szállított
a náciknak.
51
A rettegett Gestapo voltaképpen az I.G. által
fennállása óta fenntartott hírszerzo hálózatból
alakult ki. A Carl Bosch-t igazgatói hivatalában
felváltó Herman Schmitz Brüning kancellár
személyes tanácsadója volt.  Amikor Hitler került
hatalomra, az o titkos tanácsadója lett. Annyira
leplezték kapcsolatukat, hogy a sajtónak tilos
volt együtt fényképezni oket. Schmitz-et
kinevezték a Reichstag tiszteletbeli tagjává,
munkatársa, Carl Krauch pedig Göring
fotanácsadója lett a Négyéves Terv
végrehajtásában. Az egyik üzlettárs, Richard
Krebs késobb vallomást tett a Ház Amerika-ellenes
tevékenységeket vizsgáló bizottsága elott
Személyes tapasztalatból tudom, hogy az I.G.
Farben Industrie már 1943-ban is teljesen a
Gestapo kezében volt. Ez így nem egészen igaz,
mert az I.G. Farben egyszeruen társult a
Gestapóval. 1924-ben a Krupp muvek komoly
pénzügyi gondban volt és 10 millió dolláros
kölcsön mentette meg, amit két Wall Street-i
intézmény, a Hallgarte Company és a Goldman,
Sachs nyújtott. Németország tervezett
felfegyverzése csak azután kezdodhetett, hogy
Dillon Read 100 millió dollárnyi német kötvényt
bocsájtott forgalomba a Wall Streeten.
Aligha meglepo, hogy a háború után Dillon Read
üzlettársát, William Draper tábornokot nevezték
ki a Szövetséges Katonai Kormány gazdasági
osztályának vezetojévé, Németország gazdasági
cárjává. 1939-ben Németországba látogatott
Frank Howard, a Standard Oil alelnöke késobb
vallomást tett   Minden tolünk telhetot
megtettünk háború tartamára érvényes, esetleges
belépésünktol független, pénzügyi megállapodás
kidolgozására .  Akkoriban az American I.G . 
igazgatótanácsának tagja volt Charles Mitchell (a
Rockefeller National City Bank elnöke), Carl
Bosch, Paul Warburg, Herman Schmitz és Schmitz
unokaöccse, Ilgner.
52
Bár neve alig ismert, Frank Howard évekig
kulcs szerepet játszott a Standard Oil
tevékenységében. O volt a kutatások és a
nemzetközi megállapodások igazgatója. A 30-as
években a Sloan Kettering intézet kutatási
bizottságának is elnöke volt. O vitte Dusty
Roads-t a Sloan Ketteringhez és tette meg a
vegyszeres gyógykezelési kísérletek vezetojévé. A
II. világháború alatt Roads vezette a Egyesült
Államok hadseregének vegyi hadviselés
szolgálatát. 1939-ben Frank Howard vette rá
Alfred Sloan-t és Charles Kettering-et, a General
Motors két vezetojét, hogy vagyonukat a
rákközpontnak adják. Az intézet azután
felvette nevüket. Frank Howard tartotta a
kapcsolatot a Standard Oil és az I G. Farben
között. O vezette a háborúzó Németország számára
életbevágóan fontos, mugumi kifejlesztését.
Howard késobb Buna Rubber címmel könyvet írt. O
volt a Rohm és Haas cég Rockefeller érdekeltséget
képviselo tanácsadója is. Utolsó éveit Párizsban
töltötte, de mindvégig fenntartotta New York-i
irodáját a Rockefeller központban. Walter
Teagle 500000 dollárral vett részt a American
I.G.-ben. E részvényekre alapult késobb a Teagle
Alapítvány. Az American I.G. másik igazgatója,
Herman Metz volt a H.A. Metz Társaság elnöke. E
cég teljes egészében az I.G. Farben tulajdonában
volt. Az Idegen Birtokok Gondviselojeként
szolgáló Francis Garvan jól ismerte az I.G.
Farben muködését. Hogy hallgatásra kényszerítsék,
1929-ben eljárást indítottak ellene. Az
eljárást Merton Lewis igazságügy-miniszter
kezdeményezte. Lewis korábban a Bosch Társaság
tanácsadója volt.