1' dia

1
(No Transcript)
2
Mózes
3
. . . És meghala József és minden o atyjafia és
az egész nemzedék. Izráel fiai pedig szaporodának
és sokasodának úgy hogy megtelék velök az ország.
4
És a Fáraó monda az o népének Ímé az Izráel
fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
Parancsola azért a Fáraó . . . minden fiút, a ki
születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig
hagyjátok mind életben.
5
És fogada méhében egy asszony, és fiat szule és
rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem
rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát,
belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén.
Az o nénje pedig megáll vala távolról, hogy
megtudja mi történik vele?
6
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a
folyóvízben. . .
És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az
o szolgálóleányát és kihozatá azt.
7
. . . és látá egy síró fiú. A héberek gyermekei
közul. Az o nénje pedig monda a Faraó leányának
Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a
héber asszonyok közul, hogy szoptassa néked a
gyermeket?
8
a Faraó leánya monda néki Eredj el. Elméne azért
a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. A Faraó
leánya monda néki Vidd el ezt a gyermeket és
szoptasd fel nékem.
9
És felnevekedék a gyermek, és vivé ot a Faraó
leányához, és fia gyanánt lon annak, és nevezé
nevét Mózesnek
10
Lon pedig azokban a napokban, mikor Mózes
felnevekedék, kiméne az o atyjafiaihoz és látá az
o nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli
férfi üt vala egy héber férfit az o atyjafiai
közul.
11
Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki
sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a
homokba.
12
A Fáraó is meghallá azt a dolgot és Mózest
halálra keresteti vala de elfuta Mózes a Faraó
elol és lakozék Midián földén
13
Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda
menének és vizet húzának és tele merék a válúkat,
hogy megitassák atyjoknak juhait. A pásztorok is
oda menének és eluzék oket. Mózes pedig felkele
és segítséggel lon nékik és megitatá juhaikat.
14
És Mózes elméne Midián papjához Réhuelhez. És
tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál,
és ez feleségül adá Mózesnek az o leányát,
Czipporát.
15
Mózes pedig orzi vala a Midián papjának juhait és
hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten
hegyéhez, Hórebhez.
16
És megjelenék néki az Úr angyala tuznek lángjában
egy csipkebokor közepébol, és látá, hogy ímé a
csipkebokor ég vala de a csipkebokor meg nem
emésztetik vala. . . . és szólítá ot Isten a
csipkebokorból, mondván Mózes, Mózes.
17
. . . oldd le a te saruidat lábaidról mert a
hely, a melyen állasz, szent föld. Az Úr pedig
monda
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely
Égyiptomban vagyon. Most azért eredj, elküldelek
téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az
Izráel fiait Égyiptomból . . . Én veled lészek!
18
Áronnak pedig monda az Úr Eredj Mózes eleibe a
pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten
hegyénél . . . Mózes pedig elbeszélé Áronnak az
Úr mindama szavait, és mindazokat a jeleket,
melyeket reá bízott vala. Mózes pedig nyolczvan
esztendos és Áron nyolczvanhárom esztendos vala,
19
Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy
cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala veté
Áron az o vesszejét a Faraó elé és kígyóvá lon.
És elohívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat
. . . Elveté ugyanis mindenik az o vesszejét és
kígyókká lonek de az Áron vesszeje elnyelé azok
vesszejét.
20
És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata
reájok, a mint megmondotta vala az Úr. . . Nem
akarja a népet elbocsátani.
21
És az Úr csapásokkal súlytá Egyiptom földjét. De
különválasztotta Gósen földét, az Egyiptomiak
házaitól. Hogy a melyen az O népe lakozik, ne
legyen ott semmilyen csapás azért, hogy
megtudják, Isten az Úr ezen a földön.
22
És lon, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék
Isten népét elbocsátani megöle az Úr minden
elsoszülöttet Égyiptom földén, az ember
elsoszülöttétol a barom elso fajzásáig . . .
23
És elbocsátá a Fáraó Izrael népét . . .
24
Az Úr pedig megy vala elottök nappal
felhooszlopban, hogy vezérelje oket az úton,
éjjel pedig tuzoszlopban, hogy világítson nékik,
hogy éjjel és nappal mehessenek.
25
És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy
elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az o
szolgáinak szíve a nép iránt és mondának Mit
cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi
szolgálatunkból! És az Égyiptombeliek utánok
nyomulának és elérék oket a tenger mellett, a hol
táboroznak vala,
26
És monda az Úr Mózesnek Szólj Izráel fiainak,
hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te
pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és
válaszd azt kétfelé . . .
27
És Izráel fiai szárazon menének át a tenger
közepén a vizek pedig kofal gyanánt valának
nékik jobb- és balkezök felol.
28
Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és
bemenének a Faraó minden szekerei és lovasai a
tenger közepébe.
És szóla az Úr Mózesnek Nyújtsd ki kezedet a
tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az
Égyiptombeliekre,
29
Visszatérének tehát a vizek és elboríták a
szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden
seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe
egy sem marada meg közülök.
30
És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete
Mózes és Áron ellen a pusztában. S mondának nékik
Izráel fiai azért hoztatok ki minket ebbe a
pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek
meg.
31
És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak
Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig
kenyeret, hogy jól lakjatok mert hallotta az Úr
a ti zúgolódástokat
32
És lon, hogy estve fürjek jövének fel és reggel
pedig harmatszállás lon ímé a pusztának színén
apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a
földön.
33
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a
Szin pusztájából De a népnek nem vala inni való
vize. És ismét zúgolódék a nép Mózes ellen. És az
Úr monda Mózesnek sujts a sziklára, és víz jo ki
abból, hogy igyék a nép.
34
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen. És
monda Mózes Józsuénak menj el, ütközzél meg
Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az
Isten pálczája kezemben lesz. És lon, mikor Mózes
felemelé kezét, Izráel gyoz vala mikor pedig
leereszté kezét, Amálek gyoz vala.
35
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala
Izráel fiai Égyiptom földérol, azon a napon
érkezének a Sinai pusztába.
36
Isten megjelenik a Sínai hegyén. .
37
. . . mennydörgések, villámlások és suru felho
lon a hegyen és igen eros kürtzengés . . .
38
És beméne Mózes a felho közepébe, és felméne a
hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala
Mózes a hegyen.
39
És szóla az Úr Mózesnek a törvényekrol, a Szent
Sátorról és a Szövetség Ládájáról
40
Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai
hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két
tábláját, az Isten ujjával írt kotáblákat.
41
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrol
leszállani, egybegyule a nép Áron ellen és mondá
néki csinálj nékünk isteneket, kik elottünk
járjanak mert nem tudjuk mint lon dolga ama
férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébol
kihozott.
42
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggoket
füleirol, és elvivék Áronhoz. . . és csinála
abból öntött borjút
43
Szóla pedig az Úr Mózesnek Eredj menj alá mert
megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom
földébol. Borjúképet öntöttek magoknak, és annak
áldoznak. És azt mondják Ezek a te isteneid
Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébol.
44
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a
borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek
haragja, és elveté kezébol a táblákat, és
összetöré azokat a hegy alatt. Azután fogá a
borjút, a melyet csináltak vala, tuzben megégeté,
és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe
hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
45
És monda az Úr Mózesnek Vágj két kotáblát,
hasonlókat az elobbiekhez, hogy írjam fel azokra
azokat a szavakat, a melyek az elobbi táblákon
voltak . . .
46
És Mózes ismét felméne a Sinai hegyére. És ott
vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel
kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a
táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
47
Miután Mózes visszatért elkészítették a Szent
sátort és a Szövetség ládáját a mint parancsolta
vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az
Izráel fiai minden munkát.
48
És szóla az Úr Mózesnek, mondván Küldj
férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét
Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének
ott egy szolovesszot egy szolofürttel, és ketten
vivék azt rúdon. És visszatérének a föld
megkémlelésébol negyven nap mulva.
49
Így beszélének néki, és ezt mondák Elmentünk
vala arra a földre, a melyre küldöttél vala
minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az
50
Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala, azt
mondják vala Nem mehetünk fel az ellen a nép
ellen, mert erosebb az nálunknál. És felemelé
szavát az egész nép és mindnyájan zúgolódának
Mózes és Áron ellen.
51
Mikor pedig így lázadoznak megjelenék az Úrnak
dicsosége a gyülekezet sátorában. És monda az Úr
immár tízszer, nem engedtek az én szómnak. Ezért
nem látjátok meg azt a földet, a mely felol
megesküdtem a ti atyáitoknak.
52
A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek
a földet, negyven esztendeig hordozzátok a ti
hamisságotoknak büntetését.
53
És tovább méne a nép a pusztában és juta a
kananeusok földjére
54
Fogadást ton azért Izráel az Úrnak. . . És az Úr
kézbe adá Izraelnek a Kananeust, és eltörlé oket,
és azoknak városait. És elindulának a Hór
hegyétol És a népnek lelke megkeseredék útközben.
55
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és
megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel
népébol.
56
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának
Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te
ellened imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el
rólunk a kígyókat. És monda az Úr Mózesnek
Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tuzd fel azt
póznára és ha valaki megmarattatik, és feltekint
arra, életben maradjon.
57
És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének
Moáb mezoségen. Külde azért Moáb követeket
Bálámhoz mondván Most azért kérlek jöjj el,
átkozd meg érettem e népet.
58
Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az o
szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. De
megharaguvék Isten, hogy elmegy vala o. És
megálla az Úrnak angyala az útban, hogy
ellenkezzék vele
59
Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és
felvivé ot a Baál magas hegyére, hogy meglássa
onnét a népnek valami részét. És monda Bálám
Báláknak. Mit átkozzam azt, a kit Isten nem
átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem
szidalmaz? És Bálám megáldá Izrael népét . . .
60
Lon pedig a negyvenedik esztendoben, a
tizenegyedik hónapban, a hónapnak elso napján,
szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a
mint parancsolt vala az Úr néki azok felol.
61
Ímé elotökbe adtam a földet, a mely felol
megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és o
utánok az o magvoknak.
62
És szóla az Úr Mózesnek, mondván Menj fel a Nébó
hegyére, a mely Moáb földén van és pedig
Jérikhóval átellenben . . .
63
. . . és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én
Izráel fiainak adok örökségül. És halj meg a
hegyen, a melyre felmégy . . .
64
És monda néki az Úr Ez a föld az, a mely felol
megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak,
mondván a te magodnak adom azt. Megengedtem
néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.
65
És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb
földén, az Úr szava szerint. És eltemeték ot a
völgyben, a Moáb földén. Mózes pedig száz és húsz
esztendos volt, mikor meghalt . . .
66
És nem támadott többé Izráelben olyan próféta,
mint Mózes, a kit ismert volna az Úr
színrol-színre. Mindazokban a jelekben és
csudákban, a melyekért küldötte vala ot az Úr,
hogy véghez vigye . . .